III. Jelen kiadásról:
Az Opera Aesthetica Szerdahelyana elektronikus szövegkiadás Szerdahely György Alajos, az első magyarországi esztétikaprofesszor műveit, azaz esztétikai tárgyú írásait, versesköteteit és beszédeit tartalmazza. A latin szövegek mellett folyamatosan feltöltésre kerül azok kommentált magyar nyelvű fordítása.

A Szerdahely-életmű
Az életmű több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír a magyarországi kultúra történetében: egyrészt korszerűsége, másrészt európai beágyazottsága, harmadrészt interdiszciplináris vonatkozásrendszere miatt.

Az esztétika, mint a legkorszerűbb diszciplína
Az esztétika tudományának születését szimbolikusan az 1750-es évszámhoz szokás kötni, amikor Alexander Gottlieb Baumgarten Aesthetica című műve megjelent – maga az „aesthetica” kifejezés, mint tudománymegjelölés is ekkor születik meg. Korszerű lépésnek mondható tehát, hogy 1774-ben létrejött e friss tudományterület egyetemi katedrája a nagyszombati, később Budán, majd Pesten működő egyetemen. A katedra első birtokosa, a volt jezsuita professzor Szerdahely György Alajos pedig nem tétlenkedett: 1778 és 1784 között megjelentetett egy négy kötetből álló esztétikai monográfia-sorozatot. A sorozat első kötete (Aesthetica 1, Aesthetica 2) az esztétika ismeretelméleti tudományának általános, teoretikus alapjait foglalja össze, a nemzetközi szakirodalom ismeretében, ugyanakkor önálló koncepció mentén körvonalazva. Erre alapozva a következő három kötet a lírai, a drámai és az epikus költészet esztétikai szemléletét taglalja.

Európai beágyazottság és tudástranszfer
A kötetek többirányú tudástranszfert valósítottak meg: egyfelől közvetítették a korszerű tudományos ismeretanyagot az egyetemi hallgatók felé, mivel tankönyvként is funkcionáltak, másfelől egy sajátos esztétikaelméleti koncepciót mutattak fel a kortárs európai tudomány irányába. Ez egyik oldalról sem maradt visszhangtalan. Számos adat igazolja, hogy a 18. század végén a magyarországi írók számára fontos tájékozódási pontot jelentett Szerdahely esztétikája. Másfelől a kötetekre hivatkoztak a nagy európai esztétikaelméleti összefoglalók, lexikonok is (többek között Johann Georg Sulzer kézikönyve, vagy a 19. században Wilhelm Traugott Krug lexikonai), így juthatott el például a 19. században Benedetto Croce kezébe és írásaiba is Szerdahely esztétikája.

Interdiszciplináris szemlélet
Fontos hangsúlyozni, hogy az esztétika tudománya a 18. században tágabb horizonton mozgott, mint a jelenlegi művészetelmélet-típusú szakesztétikák. Az akkori esztétika az érzéki megismerés tudományaként definiálta magát, voltaképp az emberi megismerés nem intellektuális tartományát igyekezett feltérképezni, melynek legizgalmasabb terepe kétségtelenül a művészi megismerés és hatáselmélet volt. Ez azért lényeges momentum, mert felhívja arra a figyelmet, hogy az itt közölt szövegek nemcsak irodalomesztétikai szempontból érdekesek, hanem forrásként használhatja őket a filozófia- és pszichológiatörténet, továbbá számos más művészeti ág története (zenetörténet, művészettörténet, építészettörténet stb.). Természetesen a poétikai tárgyú kötetek elsődlegesen az irodalomtörténet számára érdekesek: ezekben nemcsak részletesen kifejtett poétika- és drámaelmélettel találkozhat az olvasó, hanem az első terjedelmesebb magyarországi regényelmélettel is.

Szövegkiadás
Az itt közölt szövegek tehát ezt a maga korában korszerű, európai horizontú, számos tudomány- és művészeti ágat érintő tudományos teljesítményt kívánják minél több olvasó számára hozzáférhetővé és átláthatóvá tenni. A digitális szövegkiadás célja egyrészt, hogy a Szerdahely-életmű darabjai széles körben hozzáférhetőek legyenek eredeti, azaz latin nyelven, másrészt hogy a magyar anyanyelvű tudományos közösséget magyar fordítás, a nemzetközi kutatóközösséget pedig angol nyelvű jegyzetek és kísérő szövegek segítsék. A szövegközlés alapja az egyes művek esetében eltérő: az Aesthetica magyar fordítása a honlapról is letölthető fordításkötet szövegét és jegyzetanyagát követi. A latin nyelvű szövegek közlése az első kiadások szövegén alapul, azaz szöveghű és emendálatlan.