HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Szerdahely György Alajos művei
Opera Szerdahelyana
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN

Szerdahely György Alajosról

I. Életrajzi kronológia 1740–1808
1740 Szeptember 27-én született a Vas megyei Váton.
1756 Belép a jezsuita rendbe.
1760 Bécsben filozófiát tanul.
1762 Pozsonyi, majd budai gimnáziumi tanár.
1766–70 Teológiát tanul a nagyszombati egyetemen.
1771–74 Pozsonyban gimnáziumi tanár.
1773 A jezsuita rend megszűnésével világi pap lett.
1774–1784 A nagyszombati, majd budai egyetem első esztétika professzora.
1778 Megjelenik esztétikája (Aesthetica), mely az első magyarországi rendszeres esztétikai összefoglalás.
1779 Egy évre az egyetem bölcsészkari dékánja.
1783 Ars poetica generalis címmel általános költészettant jelentet meg.
1784 Megjelenik elbeszélő (Poesis narrativa) es drámai (Poesis dramatica) műfajelmélete. A magyar királyi egyetem budai főgimnáziumának igazgatója lesz, és a Helytartótanács tanulmányi bizottságának tagja. Váci kanonoki címet kap, és a Szent István rend kis keresztjét.
1788 Kiadja latin nyelvű verseit tartalmazó kötetet (Silva Parnassii Pannonii)
1803 Megjelenik verseskötetének 2. kiadása.
1806 Részt vesz a II. Ratio educationis publicae kidolgozásában.
1808 November 9-en, Pesten halt meg.
II. Publikált kötetei:

1. Tentamen publicum ex aesthetica sive theoria et bono gustu scientiarum, et artium pulcherrimarum quod ex praelectionibus Clarissimi D. Georgii Szerdahelyi AA.AA. & Philosphiae Doct. Aestheticus, & Eloquentiae Profanae Profess. Publ. Ordin. Reg. subibit nobilis, ac perdoctus Dominus Emericus Fekete amaenioris litteraturae repetens In annum alterum Mense Augusto 15. Anni MDCCLXXVI. Typis Tirnaviensibus anno ut supra. (Nyilvános vizsga tézisei az esztétika, azaz a tudományokra es a szépművészetekre vonatkozó jóízlés tudományából, melyet a kiváló Szerdahely György, a szabad művészetek es a filozófia doktora, esztéta, a gyakorlati retorika rendes királyi professzora előadásai alapján nemes es tudós Fekete Imre, a szépirodalom masodéves hallgatója 1776 augusztus 15-en kísérel meg), Nagyszombat, 1776.

2. Aesthetica, sive doctrina boni gustus ex philosophia pulcri deducta in scientias et artes amoeniores... (Esztétika, avagy a jóízlés tudománya a tudományok es a szépművészetek rendszeréhez igazítva), I–II, Buda, 1778.
Részleges magyar átdolgozása:
Szép Janos: Aesthetika avagy a jó ízlésnek a szépség filozófiájábúl fejtegetett tudománya. Főtiszt. Szerdahelyi György úrnak nyomdoki után írá, Buda es Pest, 1794.

3. Imago aesthetices seu doctrina boni gustus breviter delineata et considerationi exposita (Az esztétika fogalma, azaz a jóízlés tana röviden kifejtve es kritika elé terjesztve), Buda, 1780.

4. Ars poetica generalis ad aestheticam seu Doctrinam boni gustus conformata... (Általános költészetelmélet, az esztétikához, azaz a jóízlés tanához alkalmazva…), Buda, 1783.

5. Poesis Dramatica ad Aestheticam seu Doctrinam boni gustus conformata... (A drámai költészet elmélete az esztétikához, azaz a jóízlés tanához alkalmazva…), Buda, 1784.

6. Poesis narrativa ad aestheticam seu Doctrinam boni gustus conformata... (Az elbeszélő költészet elmélete az esztétikához, azaz a jóízlés tanához alkalmazva,) Buda, 1784.

7. Silva Parnassii Pannonii (A pannóniai Parnasszus erdeje), Becs, 1788. – Második, bővített kiadása: Buda, 1803.

8. Diploma graecum Sancti Stephani Regis monialibus coenobii Vesprimiensis, Buda, 1804.

III. Jelen kiadásról:
Az Opera Aesthetica Szerdahelyana elektronikus szövegkiadás Szerdahely György Alajos, az első magyarországi esztétikaprofesszor műveit, azaz esztétikai tárgyú írásait, versesköteteit és beszédeit tartalmazza. A latin szövegek mellett folyamatosan feltöltésre kerül azok kommentált magyar nyelvű fordítása.

A Szerdahely-életmű
Az életmű több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír a magyarországi kultúra történetében: egyrészt korszerűsége, másrészt európai beágyazottsága, harmadrészt interdiszciplináris vonatkozásrendszere miatt.

Az esztétika, mint a legkorszerűbb diszciplína
Az esztétika tudományának születését szimbolikusan az 1750-es évszámhoz szokás kötni, amikor Alexander Gottlieb Baumgarten Aesthetica című műve megjelent – maga az „aesthetica” kifejezés, mint tudománymegjelölés is ekkor születik meg. Korszerű lépésnek mondható tehát, hogy 1774-ben létrejött e friss tudományterület egyetemi katedrája a nagyszombati, később Budán, majd Pesten működő egyetemen. A katedra első birtokosa, a volt jezsuita professzor Szerdahely György Alajos pedig nem tétlenkedett: 1778 és 1784 között megjelentetett egy négy kötetből álló esztétikai monográfia-sorozatot. A sorozat első kötete (Aesthetica 1, Aesthetica 2) az esztétika ismeretelméleti tudományának általános, teoretikus alapjait foglalja össze, a nemzetközi szakirodalom ismeretében, ugyanakkor önálló koncepció mentén körvonalazva. Erre alapozva a következő három kötet a lírai, a drámai és az epikus költészet esztétikai szemléletét taglalja.

Európai beágyazottság és tudástranszfer
A kötetek többirányú tudástranszfert valósítottak meg: egyfelől közvetítették a korszerű tudományos ismeretanyagot az egyetemi hallgatók felé, mivel tankönyvként is funkcionáltak, másfelől egy sajátos esztétikaelméleti koncepciót mutattak fel a kortárs európai tudomány irányába. Ez egyik oldalról sem maradt visszhangtalan. Számos adat igazolja, hogy a 18. század végén a magyarországi írók számára fontos tájékozódási pontot jelentett Szerdahely esztétikája. Másfelől a kötetekre hivatkoztak a nagy európai esztétikaelméleti összefoglalók, lexikonok is (többek között Johann Georg Sulzer kézikönyve, vagy a 19. században Wilhelm Traugott Krug lexikonai), így juthatott el például a 19. században Benedetto Croce kezébe és írásaiba is Szerdahely esztétikája.

Interdiszciplináris szemlélet
Fontos hangsúlyozni, hogy az esztétika tudománya a 18. században tágabb horizonton mozgott, mint a jelenlegi művészetelmélet-típusú szakesztétikák. Az akkori esztétika az érzéki megismerés tudományaként definiálta magát, voltaképp az emberi megismerés nem intellektuális tartományát igyekezett feltérképezni, melynek legizgalmasabb terepe kétségtelenül a művészi megismerés és hatáselmélet volt. Ez azért lényeges momentum, mert felhívja arra a figyelmet, hogy az itt közölt szövegek nemcsak irodalomesztétikai szempontból érdekesek, hanem forrásként használhatja őket a filozófia- és pszichológiatörténet, továbbá számos más művészeti ág története (zenetörténet, művészettörténet, építészettörténet stb.). Természetesen a poétikai tárgyú kötetek elsődlegesen az irodalomtörténet számára érdekesek: ezekben nemcsak részletesen kifejtett poétika- és drámaelmélettel találkozhat az olvasó, hanem az első terjedelmesebb magyarországi regényelmélettel is.

Szövegkiadás
Az itt közölt szövegek tehát ezt a maga korában korszerű, európai horizontú, számos tudomány- és művészeti ágat érintő tudományos teljesítményt kívánják minél több olvasó számára hozzáférhetővé és átláthatóvá tenni. A digitális szövegkiadás célja egyrészt, hogy a Szerdahely-életmű darabjai széles körben hozzáférhetőek legyenek eredeti, azaz latin nyelven, másrészt hogy a magyar anyanyelvű tudományos közösséget magyar fordítás, a nemzetközi kutatóközösséget pedig angol nyelvű jegyzetek és kísérő szövegek segítsék. A szövegközlés alapja az egyes művek esetében eltérő: az Aesthetica magyar fordítása a honlapról is letölthető fordításkötet szövegét és jegyzetanyagát követi. A latin nyelvű szövegek közlése az első kiadások szövegén alapul, azaz szöveghű és emendálatlan.