X.
ELEGYES DOLGOK.
1.
Bőlts Rendelés.
A’ NEVELÉS, az egész Polgári Társaságnak talp-köve. Sőt, az tészi, ’s teheti tsak, az Embert valóságos Emberré. Az Ifjúság a’ Hazának leg-főbb kíntse. Erre kell tehát az Országló Hatalomnak fő-képpen figyelmezni, gondot viselni. Ha ez el-hagyattatik, helytelen principiumokra *szoktattatik, vagy mellyékes tárgyakra, ’s nem a’ Köz-Jónak hasznára, igaz szeretetére intéztetik: oda lessz vele eggyütt az egész Haza.
L
eopold*II. Lipót* intézkedésén a helytartótanács 1791. szeptember 16-i leiratát kell értenünk, amely az egri püspök által fenntartott iskolák állami ellenőrzését mondta ki Eszterházy Károly püspök függetlenedési törekvései ellenében (a történteket részletesen l. BJÖM. II. 528–529.).
– az Országlásnak néhai nagy mestere – jeles példáját adta tavaly ebbéli vígyázó gondoskodásának. Az E g r i
Püspöki Lyceumot olly fel-tételek alatt hagyta-meg továbbra, hogy az mind a’ taníttásra, mind a’ Taníttókra nézve, a’ Királyi Oskolákkal mindenben meg-eggyezzen, és a’ Kassai Tudománybéli Kerűletnek Igazgatójától függjön. –
Vajha a’ közönséges Pap-nevelő Házak-is
(Generalia Seminaria)*II. József a jozefinista egyházpolitika szellemében központi papnevelő intézményeket hozott létre az egyházmegyei papneveldék helyett, kezdetben Pozsonyban, Egerben és Zágrábban, majd ez utóbbi kettő helyett ismét egy újat Pesten.
újra fel-állíttatnának! – Mennyit nem nyerne az által mind a’ Haza, mind pedig, és kivált-képpen, önnön maga-is a’ R e l i g i o! – –
2.
Vallásbéli Tűredelem.
IMHOL van a’ Keresztényi szeretetnek, ’s két ellenkező hiti-valláson lévő Lelki Pásztorok között ritkán találtató szép eggyességnek követésre méltó példája:
Meg-halván
*Valószínűleg Bydeskuty János c. egri kanonok, szepsi plébános haláláról van szó: Spátzai (Spátzay) László Bydeskuty esperesi kerületében, Somodiban plébánoskodott (BJÖM. II. 529.).
tavaly eggy Abaúj-Vármegyei mező-városnak Plébánossa (ki egyszer-’s-mind V.
* Esperes és Egri Kánonok vólt;) nagy pompával, ’s külömböző-vallású számtalan sokaságnak jelen-létében temettetett-el. A’ halotti beszédet egy más helységbéli Plébános (név szerént: T.
* Spátzai S
pátzay L
ászló Úr) mondotta. Ez a’ hív Keresztény, ’s a’ felebaráti igaz szeretetnek méltó hírdetője, el-bútsúztatván az említett halottat Püspökétől, Káptalannyától, és Kerűlete-béli Pap-társaitól, imígy szóllította-meg az ott-való
Református Prédikátort:
„Ugyan-ide rekesztlek tégedet-is, ezen Város’ Reformáta Ns
* Ekklésiájának nagy-tudományú érdemes Lelki Pásztora! – – Tizen-eggy esztendőkig legeltettük eggyütt nyájainkat; külömböző mezőkönn ugyan, mind-azon-által olly példás eggyesség’ ’s békességgel, mint-ha eggy akolhoz tartoztunk ’s egy-féle Pásztorok lettünk vólna. Ezt a’ tizeneggy esztendőt minden vissza-vonás, harag, gyűlőlség, és egyenetlenség nélkűl tőltöttük-el. Ezen eggyes szeretetből kívánom továbbra-is, Ezékiel Próféta szerént:
(Ezech. 34.)*Az idézett szöveg Ezékiel könyvének 34. részéből a 14. vers.
Legeltesd nyájadat
igen bőséges mezőkön, magas hegyeken, hogy jövendőben-is
zőldellő füveken, kövér legellőkönn, a’ mennyei Izraelnek magas hegyein nyúgodgyanak-meg veled eggyütt!” –
Valóban, nem kevés ditséret mind a’ Halottnak, mind a’ Prédikátor Úrnak, mind a’ Bútsúztatónak. – Vajha foganatos példa lenne ez sok lelki Pásztorinknak! Gondolnák-meg, hogy az az Isten, a’ kinek ők szolgálni akarnak, Békesség, Szelídség’, és Szeretetnek Istene, ki az ő heveskedésekben, ’s ember-társaiknak egymás ellen való gerjesztgetésében, nem gyönyörködhetik! Dolgoznának eggyesített erővel azon kárhozatos szeretetlenségnek szíveinkből való ki-irtásán, melly már több századoktól fogva annyi kárt, annyi veszedelmet árasztott Hazánkra, hogy még ma-is nyög alatta! ’s a’ mellynek szerentsétlen következéseit soha elegendő-képpen meg nem sirathattya!
3.
Magyar Teátrom.
MELLY nagy haszna légyen a’ Teátromnak, mind a’ Nyelv’, mind az egész Nemzet’ ki-pallérozására, elő-menetelére nézve: tsak az nem tudhattya, ki az illy-féle dolgokról gondolkodni nem szokott; és mind a’ régi, mind a’ később idők’ ’s népeknek történeteikben tellyességgel járatlan. Rövideden szóllván: A’ Teátrom a’ Nyelvnek és Erkőltsöknek Oskolája. –- Nem szándékom, hogy ezt itt bőven meg-mutogassam, ’s számtalan okaimat elő-adván, tagadhatatlanná tegyem. Tsak azt a’ vígasztaló újságot akarom közleni: hogy
Több Ns Vármegyék
*A társulat kérelmező felhívásairól, a Kármán Józsefnek tulajdonított 1792. november 27-i felhívásról, a megyék feliratairól l. Solt Andor: Dramaturgiai irodalmunk kezdetei, Bp., 1970, 65–78.; Magyar színháztörténet 1790–1873, szerk. Kerényi Ferenc, Bp., 1990, 61–66.
– szemek előtt viselvén mindenkor azt, hogy kötelesek ők a’ Köz-Jónak minden-némű és akár-honnan áradhatandó kárát tehetségek szerént el-háríttani; – fel-írtak Ő Felségéhez, a’ Királyhoz: hogy a’ Pestenn öszve-gyűltt Teátromi Társaságnak, melly szép tehetségének már több ízben tsalhatatlan jeleit adta, pártyát fogni, ’s a’ játszásra illendő helyet adatni méltóztassék. Helyesnek találta ezt a’ kérést a’ kegyelmes Fejedelem, ’s által-kűldötte a’ Nádor-Ispányhoz; ki mind-azt, a’ mivel Hazánknak használhat, szívbéli örömmel tellyesítti.
Hazámnak Fijai! Tí, kik a’ Természet’ és Szerentse’ ajándékiból nagyobb részt vettetek, ’s Megyéiteket bőlts tanátstokkal vezérlitek! Oktassátok, serkentsétek Hazafi-társaitokat. Nyúllyatok minden eszközhez, a’ mellyel édes Hazánk’ ’s Királyunknak javát, ditsősségét, gyarapíthattyátok. Ím’, el-siet az idő. Meg-történhetik ma-holnap, hogy hijában lessz minden igyekezet, minden erő. Késő bánat gyötri osztán szívünket; ’s hajdani szép nevünket gyalázat nyomja.
4.
Vélekedés és Javallás.
Az Újság-írók, általlyában véve, a’ Népnek majd minden más Írók között leg-többet h a s z n á l h a t n á n a k. Mivel-hogy ők leg-több-féle emberektől, leg-figyelmetesebben, leg-gyakrabban, sőt minden-nap’, olvastatnak. De ellenben ugyan-azért leg-többet – á r t h a t n a k-is. Annyival szorgalmatosabb vígyázással kellene tehát igyekezniek, hogy az igazsághoz mennél közelebb járhassanak, – leg-alább, hogy attól szántt-szándékkal el ne távozzanak.
„Az Igazságnak felséges képe, úgy mond R
aynál,
*Raynal* itt (eredetiben és magyar fordításban) idézett műve: Histoire philosophique et politique des Etablissements et du Commerce des Européens dans les Deux Indes, Genf 1780., I. 3. (vö. BJÖM. II. 530.). Raynal magyar recepciójára nézve l. Penke Olga: Filozofikus világtörténetek és történetfilozófiák, Bp., 2000, 218–224.
mindenkor előttem vólt. Oh szentséges Igazság! Te valál egyedűl, a’ kit tiszteltem. Hogy-ha lesznek munkámnak még Olvasóji a’ jövendő százakban; tehát azt akarom: hogy, látván, mennyire ki-fejtettem én magamat minden pártos indúlatokból és elő-itéletekből, ne tudgyák a’ tartományt, mellyben születtem; ne tudgyák, mi-némű Igazgatás alatt éltem, millyen hívatalokat viseltem, mitsoda hitet vallottam: azt akarom, hogy mindnyájan polgár-társoknak, baráttyoknak tartsanak.”
1
L’ image auguste de la Vérité m’a toujours été présente. O Vérité sainte! C’ est toi seule que j’ai respectés. Si mon Ouvrage trouve encore quelques Lecteurs dans les sičcles ŕ venir, je veux qu’en voyant combien j’ai été dégagé des passions et des préjugés, ils ignorent la contrée oů j’ai pris naissance, sous quel gouvernement je vivais, quelles fonctions j’exerçais dans mon pays, quel culte je professais: je veux, qu’ils me trouvent tous leur concitoyen, leur ami.” –*Ugyan-ide tartozik az-is, a’ mit a’ Budai Deák Újságoknak
*Ephemerides Budenses (1790–1793) latin nyelvű hírlap, amelyet az alapító Tertina Mihály kiválása után Spilenberg Pál szerkesztett. Az idézet az április 5-i 27-es számból való, a 224. oldalról (itt a 224–226. oldalakon egy Kassáról a szerkesztőnek címzett névtelen levél olvasható (vö. BJÖM. II. 530.). Az idézet magyarul: „Az Ephemerides Scriptorja szeresse az igazságot és minden előítélettől mentesen nőjön fel; a résztanulmányokat kerülje, a hazaszeretet, a vallási kötelék, ha igazat kell szólni, legyenek száműzve. Hazátlannak és vallástalannak tekintse magát a gyermek, higyje, hogy egészen a világnak él; forduljon el az arany csábításától, ne ijedjen meg a fenyegetésektől, tolla alkalmas legyen a válaszadásra és visszautasításra egyaránt, mégse ragadtassa magát sohasem szemtelenségre vagy útszéli gúnyolódásra, tudja jól, írásai nem Pasquinus táblája, amelyre a híres könyvek odafesthetők, ennélfogva mindig tartsa elméjében ama emberek után született legnagyobb filozófusnak, I. Jacobus Rousseau jelmondatát: »Életed szenteld az igazságnak.« Ezen elvekkel felvértezve illő, hogy tiszta és méltó legyen az, aki saját korának cselekedeteit a kései utódok számára megírta stb.”
a múltt esztendőbéli 27. szám alatt kőltt levelében, a’ 224. óld., gyönyörködve olvashatni. Nem kétlem, hogy számosan lesznek Olvasóink közűl, a’ kik nem tartandgyák haszontalan dolognak, ha azon levél’ egynehány sorainak itt-is helyet adunk. „
Ephemeridum Scripteo veri sit amans, nullis praeiudiciis innutritus; partium studium fugiat; Patriae amor, Religionis vinculum, si vera referenda sunt, exulent, nullaque Patria, nulla religione se natum autumet, atque adeo toti se vivere mundo credat; illecebras auri auersetur; non succumbat minis; calamum et respondendo et resistendo idoneum; nunquam tamen in inverecundam aut laesiuam dicacitatem evagantem, adhibeat; nouerit, scripta sua non P a s q u i n i esse tabulam, ad quam famosi adpingi possint libelli; denique semper intonet memoriae eius Symbolum maximi post homines natos Philosophi I. Jacobi Rousseau: V i t a m i m p e n d e r e v e r o. – His principiis instructum esse oportet, ut integer, dignusque sit, qui acta sui temporis ad seros nepotes transscribat. etc.*
Így kellene minden Történet-írónak gondolkodni; ehhez kellene magokat minden Hír-közlőknek tartani. Erre a’ gondolkodásra R
aynált maga a’ józan Ész, a’ Bőltseség, tanította. Kevesen találkoznak az olvasottabb ’s gondolkodóbb emberek kőztt, kik ebben ő-vele meg ne eggyeznének; kik ezt helyesnek, követésre-méltónak, ne találnák. Miért vagynak tehát még-is olly kevés számmal, a’ kik, történtt dolgokat ’s híreket írván, e’ nagy embernek példáját követni akarnák? – Nem szándékom, hogy valakit érdekellyek; el-hallgatom igaz okait. Tudom, melly sok akadállyal kell küszködniek, kivált a’ mí Országunkban, még azoknak-is, kik külömben a’ hízelkedést, tsúszást-mászást, ’s egyéb afféle alatsonkodást, lelkekből útállyák. Én azonban, ki e’ tárgyról gyakran gondolkodtam, tsekély eszem szerént azt itélném: hogy addig-is, míg majd a’ Nemzet és Király ez iránt rendelne, ’s e’ részben Ánglia’, Svétzia’,
* ’s több más Országoknak bóldog állapottyát mí-is el-érhetnők, talán leg-jobb lenne: ottan ’s arról, a’ hol ’s a’ miről nyilván, egyenesen írnunk és szóllanunk, egy vagy más, helyes vagy helytelen, okból ’s tekéntetből nem lehet,
2Lásd a’ II-dik Negyedben, a’ 127-dik óldalon; hol ebbéli vélekedésünket bővebben ki-nyilatkoztattuk.
*A lábjegyzetben hivatkozott hely a II. kötet 2. számának 1. közleménye, a Bessenyei Sándor levelére adott, Batsányitól való Felelet (I. 318–319).
nem akarunk, avagy nem bátorkodunk; az illyen esetekben, mondom, leg-jobb vólna: h a l l g a t n u n k. Mert az Igazságot tudva ’s szántt-szándékkal meg-sérteni, tulajdon-képpen annyit tészen, mint magát az Istenséget káromlani.
Eggy-általlyában: az igaz-lelkű, betsületes szívű embernek, meg-tílthattyák ugyan (ha azok, a’ kik hatalommal birnak, ezzel szabad kéjek szerént élni akarnak;) hogy e’ vagy ama’, kedvetlen igazságot ne írja, közönségessé ne tegye; de semmi-némű emberi hatalom nem kénszerítheti őtet arra, hogy ezt vagy amazt írja, hírlellye.
B.