Negyedik esztendeje már, hogy, Hazánknak akkori szerentsétlen állapottyán meg-indúlván, egy-nehány jó barátok itt Kassán társaságot kötöttünk, olly véggel: hogy, az idegenért olly méltatlanúl el-hagyattatott, ’s nemzeti erkőltseinkkel eggyetemben majd-majd temetőre jutandó édes Anyai Nyelvünknek gyarapíttásán egybe-vetett vállakkal dolgozván, annak természeti betsét lassanként vissza-adhatnók; és ebbéli igyekezetünket több más Hazafiaknak ugyan-ezen tárgyra törekedő szorgalmatosságokkal öszve-kaptsolván, tehetősb Polgár-Társainkat, a’ tudományoknak ’s józan világosodásnak terjesztése által, Hazájoknak munkás szeretetére meg-emlékeztetnők; ’s nemzeti erkőltseiknek betsűlésére, fenn-tartására, serkentenők. –

 A’ Népeket nem tsak az Országoknak határai választyák-el, ’s külömböztetik-meg egymástól. A’ gondolkodásnak módgya, az erkőltsök, ’s úgy neveztetett nemzeti szokások; a’ nyelv, a’ törvény, a’ ruha: ezek tesznek leg-inkább külömbséget közöttek. Ezeken nyugszik, ezek által lántzoltatik-öszve minden-féle Polgári Társaság. Mennél nagyobb a’ hasonlatosság, annál nagyobb az eggyesség, az erő, ’s a’ tagok köztt egymáshoz- vonszó hajlandóság. Ezeknek meg-vesztegetődésekkel ’s zavarodásokkal, bomolni, zavarodni kell annak-is. – A’ Nyelv pedig különös természeti jele, béllyege, ’s fenn-tartója minden Nemzetnek. Ennek virágzásától, vagy meg-vettetésétől, függ mindeniknek bóldog, vagy bóldogtalan sorsa. Bizonyíttyák ezen állíttásnak valóságát mind a’ régen-el-múltt, mind a’ most-folyó időknek történetei; mind pedig önnön magunk’ Hazájának tsak-imént tapasztaltt szomorú viszontagságai. Hol vagynak most ama’ híres Nemzetek, kik neveknek fényességével hajdan az egész Világot bé-tőltötték? Mitsoda most az emberi bőltseségnek néhai széke, Athéna’ ditső várossa? Hová lett a’ régi Rómának rettentő hatalma? – Nyelvekkel eggyütt virágzott szerentséjek, nyelvekkel eggyütt el-fogyatkozott! ’s hogy-ha még fenn-vagyon a’ nevek, hogy-ha még ma-is tisztelettel emlékezünk róllok: ezt majd tsak-nem egyedűl azon egynehány Bőltseiknek köszönhetik, kik, mint a’ Tudományoknak, Jó Ízlésnek, ’s Bőltseségnek ugyan-annyi Mesterei, halhatatlan munkájik által az egész Emberi Nemzetnek oktató példájivá tették őket. – Tekéntsünk a’ mostan-virágzó Európai Népekre. Honnét van, hogy ezek, kik hajdan a’ Magyar Nemzetnek tsak nevére-is meg-reszkettek, utóbb ellenben, vitézsége által, esküdtt ellenségeik ellen óltalmaztattak; most mí-bennünket ennyire hátra-hagytak? Honnét van, hogy ezek, egymás köztt az elsőségért vetélkedvén, mí-reánk még tsak űgyelni sem látszatnak? hogy minket nevünkről-is alig ismérnek? a) sőt már nem-is Magyaroknak, hanem többnyire tsak – Ausztriaiaknak (Oesterreicher) neveznek?

 Ezeknek, ’s több efféléknek meg-gondolása vitt minket arra, hogy e’ Tudósíttásnak kezdetén jelentett szándékunkat (mellyet-is leg-itten bővebben elő-adandunk) végre hajtani igyekeznénk.

 Tudva vagyon a’ Tudománybéli történetekből ’s a’ szomszéd Nemzeteknek minden-napi szerentsés példájikból, melly igen sokat használlyanak a’ Tudományoknak ’s Hazai Nyelvnek elő-mozdíttására, a’ tudós Társaságoktól, vagy eggyes Férjfiaktól-is, e’ végett hetenként, holnaponként, vagy fertály-esztendőnként közre-eresztetni szokott Írások. Az efféle Gyűjtemények, ha külömb-külömb-féle válogatott jó darabokból állanak, mind a’ Nemzetnek kedvet adnak az olvasásra, mind pedig az Íróknak alkalmatosságot szolgáltatnak, holmi jeles munkátskájikat, mellyek külömben néha talán örökre isméretlenűl maradnának, számos kézbe, ’s közönséges ismeretségre juttatni. –

 Illy véggel, ’s illyen egy Gyűjteményt kezdettünk mí, MAGYAR MUSEUM nevezet alatt, 1788-dik esztendőben, negyedenként közre botsáttani. (Olly időben, ’s Hazánknak olly környűl-állásaiban, mellyekben édes anyai nyelvünknek valahára még vissza-térendő szerentséjéről jelentett reménységünk, Polgár-társainknak nagyobb részétől, lehetetlenségről- való képzelődés, ’s hazafiúi álmadozás gyanánt vétetődött!) – Ebbe a’ Gyűjteménybe mind azokat a’ kissebb-szabású munkákat bé-fogadtuk, ’s közre eresztettük, mellyeket említett tárgyunkra, az az, Nyelvünknek gyarapíttására, ’s a’ Tudományoknak Hazánkban-való terjesztésére szolgálhatóknak itéltünk. –

 Alkalmasint el-értük, a’ mit reménylettünk. Olly szívességgel, olly bátoríttó helyben-hagyással fogadták igyekezetünknek közre-keltt, bátor az időnek mostohasága miatt nem egészlen kívánságunk szerént érhetett gyümőltseit, Hazánknak minden Renden lévő értelmes Fijai, hogy igazságtalanok lennénk, ha jó szándékunk iránt mutatott hajlandóságokért-való érzékeny hál’-adatosságunkat itt világos szókkal ki nem nyilatkoztatnók. b) Nem kevesen támadtak az’ időtől fogva ollyanok, kik, e’ szerentsés kezdeten fel-indúlván, nyelvünknek mivelésére (némellyek, mint mí, társaságba állva) hasonló igyekezettel adták magokat. Találtatnak ezek között ollyanok-is, kikből, a’ Tudományokra nézve, erős gyámolokat várhat magának a’ Haza. De még többen vagynak azok, kik a’ magyar könyveket az-ólta jobb kedvvel ’s nagyobb figyelmetességgel olvasgattyák. Ugyanazért: senki sem fogja azt nékünk vétekűl tulajdoníthatni, ha Nemzetünk’ javára intézett fáradozásunknak illyetén foga-nattyán tapasztaltt örömünket itt nyilván-valóvá tesszük; valamint-szintén, hogy azt-is kiki könnyen-meg-botsátható hivságnak fogja találni, ha magunknak azzal az édes gondolattal hízelkedünk, hogy kedves Hazánk’ az-ólta-történtt szerentsés változásának némű-némű-képpen mí-is eszközei vóltunk! –

 Ám de! több ’s nehezebb akadállyai vagynak még Magyar Országban a’ Litterá-túrának (fő-képp’ a’ nemzetinek) hogy-sem azok egynehány gyenge-tehetségű embernek bár-melly serény igyekezetei által el-háríttathatnának; kivált-képpen, ha az ollyanok, kiktől a’ Szerentse’ kedvezéséből jobban ki-telhetnék, segélytő kezeket nem nyújtanak. Nintsenek még a’ szükséges útak az Országnak minden részeire ki-tsinálva; nintsenek még t. i. azok a’ sok-ágú tsatornák fel-nyitva, mellyek a’ Nyelvnek, Tudományoknak, ’s Mesterségeknek el-terjesztésére, valamint minden egyéb Országokban, itt-is el-múlhatatlanúl meg-kívántatnak. Nintsen a’ Tudománybéli Kereskedés fel-állítva, melly által Hazánknak Lakossai ez vagy amaz új munkához, nagy várakozás, kőltség, és fáradttság nélkűl, hozzá juthatnának. – Ezek, ’s több illy-féle nehézségek (mellyeknek elő-számlálása mind-azon-által szükségtelen, ’s kedvetlen-is lenne) okozták mí-nékünk-is, hogy Museumunkból, majd egész 3. esztendőnek el- folyása alatt, öt negyednél többet nem adhattunk közre, annyival-is inkább, mivel, közönséges hívatalokban lévén, ürességünknek szűk vólta miatt, a’ nyomtatványoknak el-kűldözgetésébe ’s el-adásába nem avatkozhattunk.

 Folytathattuk vólna ugyan egy darab időtől fogva újjolag, egy nagy-lelkű Hazafinak c) segélytsége által, Gyűjteményünknek ki-adását. De ollyan egy mód’ és útnak fel-találásában foglalatoskodtunk, mellyen többször-említett munkánkat a’ Hazában könnyebben, hamarább, és bizonyosabban széllyel-kűldhetnők. Ugyan-is: az efféle Gyűjtemények már természetek szerént meg-kívánnyák, hogy az Országban, mellynek számára készíttetnek, hová-hamarább el-terjesztessenek; és, az időknek környűl-állásaihoz képest, annál nagyobb ’s bizonyosabb foganattal olvastassanak. – E’ végre a’ P o s t á n - v a l ó k ű l d é s leg-alkalmatosabb. Bé-nyújtottuk tehát mí-is a’ F. Kir. Helytartói Tanátsnak a’ szükséges engedelemért esedező levelünket, olly alázatos kéréssel: hogy a’ Kir. Kints-tárba fizetendő pénznek meg-határozását, a’ Köz-Jónak kedvéért Fels. Fejedelmünknek kegyelméből, szűk tehetségünkhez alkalmaztatni méltóztassék. (Az vala e’ kérésben fő szándékunk, hogy, óltsóbban adhatván munkánkat, annál többeknek szolgálhassunk.) – E napokban érkezék-el hozzánk a’ kívántt kegyelmes Királyi Engedelem. Mellyhez-képest:

 Ezen Tudósíttásunk által jelentyük a’ Hazának, hogy Magyar Museum nevet viselő Gyűjteményünket ez-utánn, az alább meg-határozandó elég-óltsó fizetésért, minden három holnapban egyszer (negyedenként) Postán fogjuk az Előre-fizetőknek helyekbe kűldeni.

 Minek-előtte mind-azon-által e’ munkának foglalattyáról ’s minéműségéről, és egyszer-’s-mind az előre-fizetésnek módgyáról tulajdon-képpen szóllanánk: bizonyos okok ’s tekéntetek miatt kénteleníttetünk, szándékunk iránt ime’ világos ki-nyilatkoztatást előre-botsáttani: Hogy mí, tellyességgel nem a’ Deák-Nyelvnek meg-vettetését ’s ki-irtását arányozzuk (a’ mint némelly gyanakodó jámborok minden illy-féle igyekezetről vélekednek) sőt mí annak tudását nem tsak hasznosnak lenni esmérjük, hanem, több tekéntetekre nézve, szükségesnek-is vallyuk. d) Annyival-is inkább, a’ Relígyiót érdekelni nem fogjuk; ellenben, itten kinek-kinek előre ki-jelentyük, hogy semmit ollyast Gyűjteményünkbe fel nem veendünk, a’ mi az eggyik vagy másik hiti-valláson lévő felekezetet méltán meg-sérthetné. Hogy mí nem egyébre törekedünk, hanem, hogy (a’ mint már fellyebb-is mondánk) más fel-világosodott Nemzeteknek követésre-méltó szép példájok szerént, Hazai Nyelvünket hová-hamarább ki-mivelvén, természeti méltóságába vissza-helyheztessük. Hogy a’ Tudományokat, Mesterségeket, és Kereskedést, ezenn űzhessük; és mind törvényes, polgári, ’s hadi köz dolgainkat, mind pedig mindennapi különös foglalatosságinkat, ugyan-ezenn folytatván, elvégre oda juthassunk: hogy Nemzetünk, nem tsak Királlyával (kivel az országló fő hatalmat a’ nélkűl-is meg-osztva birja) mint egy szabad Nemzetnek illik, a’ maga’ született nyelvén szóllhasson; hanem, mind bőlts munkáji, mind ki-miveltt erkőltseinek kellemetessége, mind pedig áldott földének temérdek gazdagsága által, még az idegen népeket-is magához hódíthassa, ’s nevének tiszteletére kénszeríttse! – Azt azonban említtés nélkűl-is kiki könnyen meg-gondolhattya, hogy eggy illy felséges tárgynak el-érésére hosszasb idő, nagy tehetség, ’s fő-képpen magoknak az Ország’ Attyainak munkás akarattya, kívántatik. – Egyedűl tsak azt akarjuk tehát ez által mondani, ’s magunkról ígérni: hogy mí (a’ M. Museumot ki-adó Társaság) mint hív Polgárok, igaz Hazafiak, erőnkhez képest arra fogjuk egész törekedésünket intézni, miként-hogy addig-is, míg majd F. Királyunknak, ’s Hazánk’ oszlop-embereinek atyai gondoskodások által, ama’ régen-óhajtott nagyobb Társaság fel-állhatna, a’ Magyar Litterátúrát mennél előbbre mozdíthassuk. – Már:

 Gyűjteményünknek mivóltát a’ mi illeti: ebben eggyáltallyában mind azon jó Magyar munkátskák helyet nyerendenek, mellyek a’ szívnek jobbíttó gyönyörködtetésére, és az elmének világosíttására, következés-képpen: a’ Nemzeti Litterátúrának-is gyarapíttására szolgálhatnak. Illyenek:

 1-ször Minden-féle kőlteményes dolgok. – A’ Poézis vólt mindenütt, mind a’ régi, mind a’ később időkben, mind egyéb Mesterségek közűl leg-első, melly a’ Népeket, vadságokból ki-vetkeztetvén, szelídségre, nemesebb erkőltsökre szoktatta; ’s el-méjeket gyönyörködtetve világosítván, a’ méllyebb Tudományoknak el-fogadására alkalma-tosokká tette. – Jól tudgyuk ugyan, mennyire el-hatalmazott légyen a’ bal itélet ezen meg-betsűlhetetlen-érdemű szép Mesterség ellen a’ mí Hazánkban-is. Annyi t. i. a’ sok ízetlen Vers-faragó minden-felé, ki, akármi hitvánságról akármikor száz meg’ száz kadentziát írhatván, vagy néha Deák lábakonn-is el-billeghetvén, a’ Poéta nevet nagy-fennyen hordozza; hogy éppen nem tsudálhatni, ha némellyek előtt (kivált ha idegen nyelveken jobb ízhez szoktak) a’ Magyar Poétai név igen tsekély betsűletet talál. Azonban, nagy gyengeség vólna akárkitől-is, az illyetén Verselőknek idétlen szüleménnyeik miatt, általlyában minden kőlteményes munkát meg-vetni. Mí bátran ígérhettyük, hogy azok a’ darabok, mellyek a’ M. Museumban, fő-képp’ ennek-utánna, helyet nyerendenek (már akár mí-magunktól származtak, akár másoktól kűldettek légyenek azok) ha szinte nem éppen a’ leg-tökélletesebbek lesznek-is, leg-alább amazok közzé nem fognak számláltathatni.

 2-szor A’ Muzsika. – Ez az egymáshoz igen szoros szövetséggel tartozó két szép Mesterség (a’ Muzsika és Poézis) leg-foganatosabb az emberi szívnek formálására, ’s a’ nemzeti erkőltsöknek, mind fenn-tartására, mind ki-mivelésére. Annál bizonyosabb szolgálatot ígérhetünk pedig e’ részben, mint hogy az eggyik Társunk, azonn-kivűl hogy a’ Muzsikát érti, ’s annak theoriáját jól tudgya, egyszer-’s mind Poéta-is; következendő-képpen, eggyiket a’ másikhoz annál helyesebben alkalmaztathattya.

 3-szor Az Eszthetika, vagy Jó Ízlésről való Tudomány. – Ez, szorossabb értelemben, a’ Poétikát (a’ Poézisnak regulájit közönségesen) és Retorikát (a’ folyó, vagy köttetlen Ékesen-szóllásnak theoriáját) foglallya magában. Ennek hasznos, sőt el-kerűlhetetlenűl-szükséges vóltát, akárki-is könnyen által-láthattya.

 4-szer A’ kritika, különösen véve. – Ez, leg-inkább az előbbeniekenn épűl; ’s közönségesen a’ Tudományoknak azon nemét jelenti, melly az embert az Eszthetikának reguláji által akármelly tudománybéli munka’ érdemének (tökélletességeinek vagy hiánosságainak) okos meg-visgálására, ’s Filozofusi meg-itélésére taníttya, vezérli. – A’ Kritikának (ha jól értyük, ha illendőűl ’s okosan tudunk élni vele) meg-betsűlhetetlen-nagy hasznát vehettyük. Hasznos ez eggy-általlyában minden Írónak; de különösen azokra nézve, kik, ehhez vagy nem értvén, vagy munkájiknak fáradttságos jobbítgatását restellvén, avagy nem várhatván, minden haszontalanságot ki-nyomtattatnak, ’s közönségessé tesznek, el-múlhatatlanúl szükséges. Ugyan-azért: a’ közre-jövő könyveket próba-kőre húzván, ’s a’ Kritikának szövétneke által, minden részre-hajlás nélkűl, meg-visgálván, a’ mit azokban követésre-méltónak, vagy távoztatni-valónak találandunk, nyilván ’s világosan (de mindenkor mértékletesen) ki fogjuk jegyezni; és ekképpen, Íróinkat nagyobb vígyázásra ’s figyelmetességre szoktatni.

 5-ször A’ józan Filozofia. – Ez által (mivel-hogy bővebb értelemben, ’s általlyában véve, az előbbi számok alatt ki-tett Mesterségek és Tudományok-is Filozofusi észt ’s elmélkedést kívánnak e) azt a’ tulajdon-képpen úgy neveztetett Bőltselkedői Tudományt értyük, melly nem tsak a’ hivalkodó elmének haszontalan dolgokon való futtatásában foglalatoskodik, hanem, lelkeinket méltó tárgyaknak visgálásában gyakorolván, életünknek külömb-külömb-féle eseteiben hathatós segedelmet adhat; és néha, a’ mostohálkodó Sorsnak tsapásai alatt el-tsüggedtt, ’s a’ Relígyiónak meg-nyugtató vígasztalása nélkűl szűkölködő szívnek enyhíttésére nem meg-vetendő okokat nyújthat. –

 6-szor Tudománybéli nevezetes történetek. – Úgy-mint: emlékezetre-méltó régiségek; tudós újságok, ’s találmányok; királyi rendelések; nyelv-taníttó Professorok; Magyar Teátrom. ’s a’ t. – Egy szóval: mind annak, a’ mi fellyebb meg-írtt szándékunkat valamiként elő-mozdíthattya; és a’ minek közlése által Olvasóink előtt kedvet találni reménylhetünk: mind annak helyet adandunk Gyűjteményünkben; úgy intézvén darabjainknak ki-választását, hogy mennél több- ’s jobb-félével szolgálhassunk. Azt azonban senki sem fogja talán kívánni, ’s kívánhatni, hogy mind ezeket, a’ miket most elő-számlálánk, Museumunknak minden negyedeiben fel-találhassa.

 Minden 3-dik holnapnak végével egy nyóltz árkusból álló Negyedet, ehhez hasonló nyomtatásban, kék papírosba (melly e’ végett különösen nyomtattatik) bé-kötve, fogunk az Előre fizetőknek Postán kűldeni. Négy Negyed egy Kötetet fog tenni.

 Hogy-ha elég számosan lesznek az Előre-fizetők, az az, ha munkánknak ki-adásában nem tsak kárt nem fogunk vallani, hanem kőltségünkön fellyűl valami kis nyereségünk-is lészen: ezen esetre imez új ígéreteket tesszük, ’s ok-vetetlenűl meg-is tartandgyuk: hogy 1-ször a’ nyóltz árkus helyett, kilentzet, tízet, ’s (a’ jövedelemhez képest) talán tizen-kettőt-is kűldendünk; 2-szor a’ M. Museumnak első kötetéből (melly Pesten nyomtatódott) a’ nevezetesebb darabokat, öszve-szedve, ’s néhol meg-is jobbítva, újra ki fogjuk nyomtattatni, és azoknak, kik azt magoknak meg nem szerezhették, vagy szerezhetnék, ingyen meg-kűldeni; 3-szor Muzsikálékat (énekekhez tartozó nótákat) gyakrabban fogunk negyedeinkhez metszettetni, vagy nyomtattatni.

 A’ M. Museumnak esztendei árra, mindenestűl, mind a’ postapénzt, mind a’ bé-kötésnek árrát belé-számlálva, 2. Rfl. és 40. kr. – Itt helyben, posta-pénz nélkűl, 1. Rf. 40. kr. – Különben azokra nézve, a’ kik előre nem fizetnek, minden negyed 28. kr.

 Kiki láttya, kivált, ha az illy dologgal eggyütt-járni szokott sok kőltséget, számtalan fáradttságot, isméri ’s el-gondollya; kiki nyilván láttya, mondánk, hogy nem nyerekedés a’ szándékunk. Tellyes bízodalmunk-is vagyon, hogy kedves Hazánk’-fijai, meg-ismérvén köz-hasznú igyekezetünknek tisztaságát, segedelmeskedő kezeket fognak nyújtani; ’s mind magoknak, mind a’ Nemzetnek javáért, nem fogják leg-alább e’ kis pénzetskéjeket sajnállani. – A’ kik tehát e’ Gyűjteményt magoknak hozattatni kívánnyák, méltóztassanak az árrát mennél előbb, ha lehet, a’ jövő Sz. András’ Havának (Novembernek) vége felé, le-tenni; mivel-hogy Karátson’ Havának (Decembernek) végével, vagy leg-fellyebb az új esztendőnek kezdetével, már kinek-kinek által akarjuk kűldeni.

 A’ pénzt le lehet tenni akármellyik közel-lévő Posta-Tisztségnél; Könyv-árros bóltokban; Könyv-kötő, Kereskedő, vagy más illy-féle pénzt bé-szedő Uraknál; a’ mint t. i. az előre-fizető Urak, környűl-állásaikhoz képest, leg-jobbnak, leg-alkalmatosabbnak fogják találni. A’ pénzt-szedő Uraknak (kiket-is e’ végett egész illendőséggel ’s hazafiúi bízodalommal kérünk) fáradttságokért minden tíz nyomtatványra eggyet reá adandunk, ’s Postán, a’ többivel eggyütt, ingyen meg-kűldendünk. Továbbá: hasonló bízodalommal kérettetnek e’ végett: a’ NN. Vármegyéknél a’ TT. Tábla-Író Urak. (Némelly nagy-érdemű V. Ispány Urak önként méltóztattak magokat ajánlani; a’ mit-is itt köteles hazafiúi hál’-adatosságból említtünk.) A’ Királyi ’s egyéb szabad Várasoknál (ha más bizonyos Pénzt-szedők nem lennének) hasonlóúl a’ Notárius Urak. A’ Pesti Kir. Fő-Oskoláknál, az Akadémiák’, Kollégyiomok’, és Gymnáziumoknál a’ Professor Urak. A’ kissebb helyekenn a’ TT. Plébános és Prédikátor Urak; és mind azok, a’ kik tőllünk ’s a’ Köz-Jótól ebbéli fáradttságokat, illendő jutalomért, sajnállani nem fogják.

 Bátorkodunk azonban egynehány nagyobb helyeken Némellyeket meg-nevezni, kiknek minden hazafiúi szolgálatra-való készségeket, ’s rész-szerént hozzánk-viseltető szívességeiket- is, esmérjük. Úgy-mint: Bétsben, a’ Hadi ’s más nevezetes Történeteknek, és a’ Magyar Kurírnak, érdemes Ki-adóji; T. Szekeres Úr, Cs. Kir. Könyv-itélő. – Budán, T. Lányi Úr, a’ F. Kir. Helytartói Tanátsnál Titoknok. – Pesten T. Koppi Károly Úr, a’ Történeteknek nagy-érd. kir. Taníttója; és Stahel Könyv-árros Úr. – R. Komáromban T. Pétzeli József Prédikátor Úr. – Székes Fejérváratt T. Virág Benedek Professor Úr. – Pétsett T. Lethenyei János Úr, Plébános – Szegeden T. Vedres István Úr. – Szatmáron Dr. Földi János Úr. – N. Kállón T. Osváth Lajos Úr, a’ N. Vármegyénél Második Tábla-Író. – S. Patakon T. Őry Fülep Gábor Úr. – Miskóltzon T. Komjáthy Professor Úr. – Lötsén T. Bárdosy János Assessor és Director Ur. – Kolosváratt T. Tserey Úr, a’ Kir. Kormányozó-Széknél Registrator. – Szebenben Hochmeister Márton Könyv-nyomtató és Könyv-árros Úr.

 Azok, a’ kik pénzek iránt talán nem elég bízodalommal lennének (mint-hogy az előre-való fizetésnek hitele némellyek miatt nagyon meg-tsökkent) subscribálhatnak, az az, a’ neveiket írattathattyák-bé; akkor azonban mikor munkánkat leg-elősszer kezekhez veendik, le kell a’ fellyebb meg-határozott esztendei fizetést tenniek. Senkinek sem lehet mind-azon-által ez-úttal a’ bízodalmatlankodásra elegendő oka: mert az itt-való Királyi Fő-Posta-Tisztség maga fogja a’ kívántt nyomtatványokat el-kűldözgetni. Ugyan-azért:

 Kérettetnek újjolag a’ pénzt-szedő Urak, méltóztassanak a’ nállok le-teendő summát, az Előre-fizetőknek, és talán Subscribenseknek-is, betses neveikkel eggyütt (mellyek-is az utólsó negyedben mind ki fognak nyomtattatni) a’ most-említett Fő-Posta-Tisztséghez hová hamarább (ha lehetséges lészen, Novembernek végéig) imilly titulus alatt bé-kűldeni: I. Regio Postae Praefectoratus Officio C a s s o v i a e. Pro Museo Hungarico.

 Azok az érd. Hazafiak pedig, a’ kik e’ dolog iránt egyenesen mí-hozzánk akarnak írni, vagy talán Gyűjteményünket munkájikkal segélyteni szándékoznak: méltóztassanak leveleiket frankózni, ’s a’ boríttékokra imezeket írni: A’ Magyar Museum’ Kiadójinak K a s s á n.

 Egy tudós Hazafinak fel-jegyzése szerént, majd 4. millióra mégyen a’ tulajdon-képpen úgy neveztetett Magyaroknak száma; az Erdélyiektől meg-válva. – Nem fognánk-e, eggy illy nagy-számú Publikumban, Museumunknak leg-alább 4. 5. száz Olvasót találhatni? Nem várhatnánk-e, Nemzetünknek mostani állapottyában, midőn az Anyai Nyelvnek illendő betsűlete, természeti méltósága, vissza-térni ’s terjedni kezd; midőn Magyarainknak tehetősb része, Hazájának szeretetét nem tsak szájában viseli, hanem munkásan, ’s tselekedettel-is ki-mutattya; nem várhatnánk-e, mondánk, annyi (és olly tsekély) segedelmet, a’ mennyi eggy illy tagadhatatlan-hasznú munkának el-kezdésére ’s folytatására szükség-képpen meg-kívántatik? – Ezt azonban tsak a’ Jővendő fogja meg-mutatni. – Mí, mind-azon-által, változhatatlanúl el vagyunk tökéllve, hogy, ha tsak tíz Előre-fizetőnk lessz-is, igyekezetünkkel ’s munkánknak ki-adásával fel nem hagyandunk, a’ míg leg-alább a’ második Kötetet egésszen közre nem botsátottuk. –

 a) Ipsi (Germani) quoties de vicina sibi gente, regioneque Hungara quidquam scribunt, aut proloquuntur, quam misere, quam praepostere, quam false, aut certe deprauate fere omnia! ut saepe ego, atque una mecum populares mei, cum Goettingae magni nominis in Germania Professores audiremus, nos comprimere, ne in cachinnos effunderemur, necesse haberemus. MATTHIAS RATH, in suo Praenuncio Lexici Teutonico-Hungarico-Latini. 1787. – Ide tartozik az-is, a’ miről BÁRÓTZI SÁNDOR Úr, (a’ Magyar Királyi Test-őrző Nemes Seregnél Fő-Strázsa-Mester) olly érzékenyen panaszolkodik. „Mindenkor vérzett a’ szívem (úgy mond ez a’ nagy-érdemű Férjfiú) midőn az idegeneknek írásaiban, más Nemzeteknek tulajdonságairól, erkőltseiről, vagy egyéb minéműségeiről, hosszasan, vagy rövidebben, szóllani láttam: a’ magaméról, ellenben, mint valamely nem-létről (non-ens) még tsak emlékezetet sem találtam.” (Lásd: a’ védelmezetett Magyar Nyelv ’s a’ t. Bétsben. 1790. a’ 62. óld.). – Nem-de, ezt tapasztaltad te-is, kiki a’ körűlötted-történő dolgokra figyelmezni, ’s tudományt, bőltseséget, nem tsak egyedűl a’ Corpus Juris-ban keresni szoktál? kiki Nemzetednek hasznát, ditsősségét kedvelled, ’s kárát, meg-aláztatását szívedre vészed? – De, nem-de! még fájdalmasabb illetődéssel szemléled, midőn Hazádnak gyakorta éppen azon elő-kelő Fijait, kiktől a’ köz haszonnak munkás szeretetére méltán jó példát, ’s gyengébb-tehetségű Polgár-társaikra nézve világosíttást, segedelmet, várhatnál; midőn, mondánk, éppen ezeket látod a’ Deák Nyelvért leg-inkább sopánkodni, és az Anyai Nyelvnek ki-miveltetését, ’s lassanként a’ köz dolgok’ folytatására-való alkalmaztatását sürgető Hazafiakra, mint a’ tudós nyelveknek ellenségire, vagy leg-alább országos dolgokhoz nem értő gyáva buzgókra, meg-vető szánakodással tekénteni? – Kétség kivűl: hogy, ha valaki azt akarná, hogy a’ Magyar Nyelv az egész Hazában most mindgyárt fel-vétetődgyék, lehetetlenséget kívánna; valamint-szintén, hogy, ha p. o. valamellyik Ns Vármegye a’ Tót- ’s Horvát-Országi Rendekhez már-is Magyarúl írna: azt senki helyben nem hagyhatná. Isméretes Magyar köz-mondás az, hogy lassan-járva tovább juthatni. Soha sem jó a’ hirtelenkedés; az erőszak pedig mindenkor ártalmas.

 b) Hogy munkánknak ’s igyekezetünknek ellenségei (kivált alattomban) nem lettek vólna, és még most-is nem vólnának: nem mondhattyuk. Ezt azonban említtés nélkűl-is tudhatni. Hol, ’s mellyik jó szándéknak nintsen ellensége?

 c) Gróf SZÉTSÉNYI FERENTZNEK! – Nem kell olly név mellé titulus, mellynek tsupa említtése tiszteletre gerjeszti az embert. E n n e k hallására, egy példás jó Hazafit képzel magának minden igaz Magyar; ’s vígasztaló örömet érez minden Magyar Író. Engedgyen az Ég Hazánknak sok illy Fiakat!

 d) A’ Deák Nyelvnek tudása el-annyira szükségesnek itéltetik a’ tanúlttságra, hogy e’ nélkűl a’ Tudós névre senki számot sem tarthat. – Ez a’ Nyelv, különben-is már a’ tökélletességnek felső pontyára vitettetve lévén, és (mint hóltt nyelv) semmi viszontagságot vagy változást többé nem szenvedhetvén: mintegy mértékjek ’s rámájok lehet minden élő nyelveknek. (Tapasztalhatni ezt egynehány, de valóban igen kevés-számú, Magyar Írókban-is; kik, az igaz ékesen-szóllást a’ Régiektől meg-tanúlván, munkájikban jó syntaxist tartani, ’s annak rendi szerént írni igyekeznek.) – Most annyival-is inkább szükséges ezen Nyelvnek meg-tartása, mint-hogy a’ magunké nints-is még elegendő-képpen el-készítve. De hasznos lészen még akkor-is, ha majd a’ Magyart az egész Hazában el fogjuk-is terjeszthetni. Mert: (a’ Gróf TELEKY JÓZSEF – Museumunknak eggyik fő óltalma, ’s ditsőssége – bőltsen énekli)

 „– – – A’ ki Deak Nyelvet tanúl,

 Az más nyelvekhez-is jobb foganattal nyúl.

 Mind azért, hogy itten a’ szóllás’ törvénnyét

 Tanúlván, könnyítti más nyelvek’ ösvénnyét;

 Mind pedig, hogy nagyobb része a’ nyelveknek,

 Vagy édes leánya, vagy sógora ennek.

 Ebben kell tanúlnod az ékesen-szóllást.” ’s a’ t.

 e) Lásd PLÁTÓT, T i m é u s ban, hol-ott a’ Filozofiát a’ Múzsák’ Mesterségeinek, kalaúzzává tészi.