VIII.
ESDEKLŐ PANASZ.
NE félly, ne félly, kedves Lélek!
Ne távozzál előllem.
Mondtam, hogy már nem reméllek; – –
Miért tartasz hát tőllem?
Mit kesergetsz haszontalan’,
Mit únszolod könyveim’?
Tudom úgy-is, bóldogtalan,
Hogy nem lehetsz az enyim! –
Látom, mint küszködik szíved,
Égvén titkos tüzében;
’S szemlélvén, mint eped Híved
Szerelme’ nagy hevében!
Látom, nedvesűltt szemednek
Mint húllnak-le gyöngyei,
Tudván, ér’ted mint gerjednek
Lelkemnek gyötrelmei! –
Oh! ha bánatimnak árja
Meg-hatotta szívedet,
’S még egészlen ki nem zárja
Elméd régi Hívedet:
Oh, ne siess, drága Lélek,
Ne siess úgy előllem!
Tiéd vagyok én, míg élek; –
Ne tartózkodgyál tőllem!