VIII.
ESDEKLŐ PANASZ.
Összefüggések
A vers keletkezésére nézve Batsányi Arankának írott, 1791. július 4-i levele ad eligazítást: „A velem közlött szép darabocskákat viszontaglani kivánván, imhol küldök én is holmi olvasni, megitélni valót. Igen kivánom tudni mely darab miként tetszik – vagy is inkább melyiknek mi hibája van. Az esdeklő panaszt a’ minap, Nagy-Kállón, Szabolcs vármegyében csináltam. Az az én néhai kedvesem már most férjnél van két esztendőktől fogva. De iránta való hajlandóságom soha sem fog megszűnni. Reméllem, hogy ki is fog tetszeni a versekből, hogy nem csupa elmefuttatást, hanem valóságos érzékenységeket foglalnak magokban.” (BLev. Toldy 243.) Hogy ki volt az illető hölgy, nem tudjuk (nem Ilosvay Krisztina, amint azt sokáig tudni vélték, vö. BJÖM. I. 341–342.). Frissen készült versét kiadatta a HMNT.-ben, majd beosztotta a Museum sajtó alá készített számába (ezért 1792. február 26-án másikat küldött helyette Aranka Györgynek, vö. BLev. Toldy 247.). A költemény elnyerte Kazinczy tetszését is, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy felvette a Helikoni virágok kiadásra letisztázott második kötetébe (vö. Orpheus 355.).
Megjelenés
HMNT. 1791., V. szakasz 154–155.; ~; BJÖM. I. 43.