VIII.
HORÁTZ’ Xdik ÉNEKE
A’ II-dik KÖNYVBŐL.
BÓLDOGABBANN élsz, Liciní, ha méllyre
Sem sietsz mindég, sem előre, tartván
Szélveszes zajtól, igen a’ tsavargó
Partra nem űgyelsz.
A’ kinek nem rút az arany közép-szer,
Nem hever szalmás kalyibák’ temérdek
Szennyiben, nem kap sok irígy szemet
Nagy palotákon.
Többször ingattyák szelek a’ nagy-izmos
Szál-fenyőt; súlyosb zuhanással esnek
A’ magas tornyok: ’s az egekbe’-költt tűz
Nagy hegyeket tsap.
Jót reményl roszszban, de viszont gonosztól
Retteg a’ jóbann, az igaz nemes szív.
Isten a’ borzas telet újra hozza,
’S el-viszi ismét.
Nem, ha most roszsz állapotod, nem úgy lesz
Még jövendőben. Tziterát fog ollykor
Fébus-is;* ’s mindég nem ereszt repűlő
Nyílakat íve.
Terhes inséggel rakodott idődben
Légy erős, ’s bízzál. Okoson viszontag,
A’ midőn kedve szeleken meg-indúl,
Vond-le vitorlád.
DR. FŐLDI JÁNOS.