V.
BÓLD. BÁRÓ ORCZY LŐRINTZ’
FORDITTÁSA.
Fels. Katharína Orosz Császárné’ Törvény-könyvéből,
mely 1776. eszt. Orosz Péter-Váratt nyomtatódott.
Te vagy az, Katharína!* ki midőn téres Országodnak végső határán a’ bé-tsapó Töröknek ellent-állanál; midőn azon nagy dolgok’ véghez-vitelére készűlnél, mellyekről maga Nagy Czár Péternek* mérész lelke talan gondolkodni sem bátorkodott; midőn Birodalmadnak egész erejét Szomszédaid’ egyenetlenségének tsillapíttására fordíttani kénteleníttetnél; a’ pusztíttó ellenség’ tsapási Jobbágyidat szorongatnák, és immár tulajdon örökös Országod’ kebelébenn egy Pribék garázdálkodva pártolást indíttana: setét dörgő fellegekről rémíttetvén, Európának távúl-lévő partyán még eddig soha nem látott lobogó zászlót emeltél, és a’ Te háborodhatatlan lelked Népednek belső bóldogságáról gondolkozott!
A’ nemesebb tsudás roppantt épűletekre, mellyek Babilont ’s Rómát fellyűl-haladgyák, a’ szegény Parasztságnak veríttéke vagyon tapasztva. Sok nagy Királyoknak emeltt ditső oszlopok, pusztúlás’ morzsalékján nyúgosznak; és a’ győzedelem, mellyet hírdetnek, mivel sok ezernek véritől gőzölög, átok a’ Nép előtt! – Mindenek el-múlnak, Katharína! Te törvény-adásoddal épitettél örök emlékezetedre oszlopot, mellynél a’ jelen-lévő, és következő bóldog Népednek szíve, késő jövendő időkbenn-is a’ hála-adásnak templomában fog áldozni!
A’ le-vertt, le-tapodott Emberi Nem fel-emeli le-tsüggesztett fejét; meg-törli könybenn-úszó szemeit, és már érzi, víg artzával szemléli, mint húllanak lábáról szomorú békóji ’s a’ t.