XI.
BARÁTSÁGOS LEVÉL.
NEM újság már a’ mi Hazánkban-is, hogy az Irók, jó baráttyaikkal váltott Leveleiket, nyomtatásban Világ’ eleibe botsássák. Szép példát adott ebben
Bessenyei.1Lásd.
A’ Bessenyei György’ Társaságat. Bétsben. 1777. esztendőben.*A Bessenyei György Társasága*című kötet szerzőit a lábjegyzet megnevezi: Bessenyei György, Orczy Lőrinc, Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor, valamint még az itt fel nem sorolt Szluha Demeter. (A levelezésgyűjtemények korabeli szerepéről és jelentőségéről, valamint a jelen kötetről l. Szajbély Mihály:„Íme általküldöm elmém futtatását”.Ányos Pál levelezése, inVár ucca tizenhét, 1994. 2. szám; Onder Csaba:A klasszika virágai, Debrecen, 2003, 167–177.).
– A’ levelező személlyek:
Bessenyei, Gen. B. Ortzi, Bartsai, Bárótzi.
Vajha követnék azt több Tudósaink-is. – Mind e’ mái napig sem mutathatunk úgy-is (leg-alább, az én tudtomra) tsak egy ollyan Könyvet-is, melly a’ Levelezésnek minden nemeiben Ifijainknak példáúl szolgálhatna. Az úgy-nevezett
Femer Kilián’ mindennapi közönséges, és baráttságos Levelei*A nevezett mű*szerzője valódi nevén Klein Efraim, kassai evangélikus rektor.
elégtelenek e’ végre, ’s említtést-is alig érdemlenek.
Mészáros Ignátz,*a’Kártigám Történetének nevezetes Írója,*most készítt illyen egy Levelező Könyvet,*Mészáros Ignác itt említett, készülőben lévő Leveleskönyve majd csak 1793-ban látott napvilágot Pesten.*
mellynek nem sokára léendö ki-adásával ebbeli fogyatkozásunkat helyre hozni kívánnya. – Következendő Levelemnek közre-eresztésével én nem annyira ide tárgyazok, mint-sem azon mélly tiszteletemet akarom ki-nyilatkoztatni, mellyel ezen ditső Hazafinak Anyai Nyelvünk’ gyarapíttásában tett nagy érdemeihez viseltetem.
BÁRÓTZI SÁNDORNAK
BATSÁNYI BÓLDOSÁGOT!
„–HOGY Erköltsi Leveleidnek másodszori nyomtatásából
2Erkőltsi Levelek. F. Barótzi Sándor. M. N. Testörző. Második nyomtatás. Pesten, Trattner’ betűivel. 1786.*BárócziErkölcsi levelekcímmel lefordította Johann Jakob Dusch (1725–1787) német író művét. A nem a teljes eredetit tartalmazó fordítást az 1775-ös bécsi kiadás után 1786-ban Pesten is megjelentette.*E levél tanúsága szerint a kiadásban Batsányi is közreműködött, afféle korrektorként (a legvalószínűbb feltevés szerint Orczy Lőrinc által kerülhetett kapcsolatba Báróczival és e kiadás munkálataival, vö. BJÖM. II. 434–436.).
példát mind ekkoráig nem küldöttem, a’ jó alkalmatosságnak nem-léte okozta. Ez a’ betsületes Zsidó önként ajánlotta magát; ’s élek-is szolgálattyával. – Imhol tehát a’ nyomtatásnak közönséges példája; mellybe ha talám valamelly hibák bé-tsúsztanak vólna, a’ Várostól-való akkori távól-létemnek tulajdonítsd. – Most fog nem sokára
*Trattner Mátyás (1745–1828), aki a Magyar Museum első kötetét is megjelentette, Verseghy Ferencet bízta meg a Báróczi által ki nem adott Dusch-levelek lefordításával (Császár Elemér:Verseghy Ferenc élete és művei, Bp., 1903, 33.; BJÖM. II. 436.), a lábjegyzet magyarázatot ad arra, hogy ez miért nem jelent meg. Egyébként Báróczi sem adta ki a maradékot.
újjolag egy Kötet ugyan-azon
Dusch’Leveleiből világosságra jönni; mellyeket a’ Pesti
Trattnerfordíttatott. Éppen most van a’
Cénsurán.A’ Fordíttó esmérősem. Ha ki-nyomtatódnak, kötelességemnek fogom tartani, belőllek egy példával leg-ottan szolgálni.
3Azt felelvén ezen levelemre B., hogyDuschnak minden Levelei ő nálla régen fordíttva vagynak,az említett másodszori fordíttásnak ki-adása félben maradt.–
– –
Mit szóllyak hozzám-küldött Leveledről? Miként fejezzem-ki szívemnek gerjedezéseit, mellyeket olvasásával érzettem? – Mitsoda valóságos képe egy igaz Magyar szívnek! mitsoda serkentgető ditséretek egy Iffiúnak – egy ollyan embertől! – – Én-e a’ Te vetélkedő társad? – a’ Teszerentsésvetélkedő társad? – Pirúlok, ha e’ szavaidat meg-gondolom. De meg-botsáttom nagy lelkednek ebbéli le-ereszkedését; mert jól tudom, mi szándékból tselekedted. El-is érted tárgyadat. Ujjúltt erővel síetek ki-szegzett tzélomnak el-érésére; mert a’ Te tetszésedet meg-nyerni, annyinak tartom, mint Nemzetem előtt bizonyosan kedvet lelni. – De ki-is lenne az Hazánkban, kinek bár az esztendők’ száma miatt hamvába borúltt légyen-is tüzes elevensége, egy Barótzinakolly ditséretére heves langra ne lobbannyon? Vajha annyi tehetséget engedett vólna a’ kegyes Természet, hogy méltó követőd lehetnék! de bár légyen-is, a’ mitsodás; rajta lészek, hogy nyomdokaidon járván, tökéletességre vihessem: és, ha mire mehetek, Te-néked fogom azt jobb részént köszönni; – ’s háládatos-is lészek érette. –
Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,
Mennyit érdemlettél édes Nemzetedről,
Hogy késő Onokánk emlékezetedről
Hallván, tisztelettel szóllyon nagy nevedről. –
Fel-fedezvén nyelvünk’ fényes méltóságát,
Te űzted-el Népűnk’ elébbi vakságát;
Ki másnak koldúlván rongyollott jószágát,
Nem látta Hazája’ önnön gazdagságát! –
El-veti hályogát ugyan-tsak végtére,
Mellyet az idegen maszlag vont szemére; –
Teként Írójinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén B
árótzi’nevére.
4
Bátsmegyei’ Leveleia’ B
árótzi’T
isztelőjinekvagynak ajánlva. –
*A megnevezett mű Kazinczy fordítása:Bácsmegyey öszve-szedett levelei*, ennek ajánlása szól Báróczihoz és az ő tisztelőihez.
Tsudállya Nyelvének ritka édességét,
S neveti Szomszédink’ bolond irígységét,
Kik régen orrolván Hazánk’ fényességét,
Nyelvével akarják rontni Nemességét! – –
A’ leg-gyászosabb állapotban voltam, midőn Leveledet vettem. Éppen akkor fosztattam-meg lelki barátomtól.
51785. eszt. Sz. Andr. Hav.
*Szent András hava, azaz november. Orczy István 1785. december 9-én halt meg.
Te, a’ ki esméred az igaz barátságnak érdemét, itéld-el fájdalmamat! Nem lévén, kivel meg-oszszam ’s enyhítsem halálából áradott keservemet, Músám’ kebelébe öntöttem panaszimat. Ennek segedelmével igyekeztem emlékezetére oszlopot emelni, ’s arra tartós betűkkel reá vágni, melly tisztelettel viseltessem kedves hamvaihoz. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Élly szerentsésen, ’s tartsd-fenn szívességedben igaz tisztelődet!
*Az utolsó bekezdésben Orczy István haláláról emlékezik meg. A gondolatjelekkel jelzett kihagyott rész aKoporsó íráscímű vers, vagy ennek valamely teljesebb változata lehetett.
Buda. Kar. Hav.
*Karácsony hava, azaz december.
1786.”