XI.
BARÁTSÁGOS LEVÉL.
NEM újság már a’ mi Hazánkban-is, hogy az Irók, jó baráttyaikkal váltott Leveleiket, nyomtatásban Világ’ eleibe botsássák. Szép példát adott ebben
Bessenyei.1Lásd. A’ Bessenyei György’ Társaságat. Bétsben. 1777. esztendőben. – A’ levelező személlyek: Bessenyei, Gen. B. Ortzi, Bartsai, Bárótzi.
Vajha követnék azt több
Tudósaink-is*Em.: Tudósaink-is.
– Mind e’ mái napig sem mutathatunk úgy-is (leg-alább, az én tudtomra) tsak egy ollyan Könyvet-is, melly a’ Levelezésnek minden nemeiben Ifijainknak példáúl szolgálhatna. Az úgy-nevezett
Femer Kilián’ mindennapi közönséges, és baráttságos Levelei elégtelenek e’ végre, ’s említtést-is alig érdemlenek.
Mészáros Ignátz, a’ Kártigám Történetének nevezetes Írója, most készítt illyen egy
Levelező Könyvet, mellynek nem sokára léendö ki-adásával ebbeli fogyatkozásunkat helyre hozni kívánnya. – Következendő Levelemnek közre-eresztésével én nem annyira ide tárgyazok, mint-sem azon mélly tiszteletemet akarom ki-nyilatkoztatni, mellyel ezen ditső Hazafinak Anyai Nyelvünk’ gyarapíttásában tett nagy érdemeihez viseltetem.
BÁRÓTZI SÁNDORNAK
BATSÁNYI BÓLDOSÁGOT!
„– HOGY Erköltsi Leveleidnek másodszori nyomtatásából
2Erkőltsi Levelek. F. Barótzi Sándor. M. N. Testörző. Második nyomtatás. Pesten, Trattner’ betűivel. 1786.
példát mind ekkoráig nem küldöttem, a’ jó alkalmatosságnak nem-léte okozta. Ez a’ betsületes Zsidó önként ajánlotta magát; ’s élek-is szolgálattyával. – Imhol tehát a’ nyomtatásnak közönséges példája; mellybe ha talám valamelly hibák
bé-tzúsztanak*Em.: bé-tsúsztanak
vólna, a’ Várostól-való akkori távól-létemnek tulajdonítsd. – Most fog nem sokára újjolag egy
Köttet*Em.(az Igazító alapján): Kötet
ugyan-azon
Dusch’ Leveleiből világosságra jönni; mellyeket a’ Pesti
Trattner fordíttatott. Éppen most van a’
Cénsurán. A’ Fordíttó esmérősem. Ha ki-nyomtatódnak, kötelességemnek fogom tartani,
bellőlek*Em.(az Igazító alapján): belőllek
egy példával leg-ottan
szolgálni*Em.: szolgálni.
3Azt felelvén ezen levelemre B., hogy Duschnak minden Levelei ő nálla régen fordíttva vagynak, az említett másodszori fordíttásnak ki-adása félben maradt.–
– –
Mit szóllyak hozzám-küldött Leveledről? Miként fejezzem-ki szívemnek gerjedezéseit, mellyeket olvasásával érzettem? – Mitsoda valóságos képe egy igaz Magyar szívnek! mitsoda
sergentető*Em.(az Igazító alapján): serkentgető
ditséretek egy Iffiúnak – egy ollyan embertől! – – Én-e a’ Te vetélkedő társad? – a’ Te
szerentsés vetélkedő társad? – Pirúlok, ha e’ szavaidat meg-gondolom. De meg-botsáttom nagy lelkednek ebbéli le-ereszkedését; mert jól tudom, mi szándékból
tsélekedted.
*Em.(az Igazító alapján): tselekedted
El-is érted tárgyadat. Ujjúltt erővel síetek ki-szegzett tzélomnak el-érésére; mert a’ Te tetszésedet meg-nyerni, annyinak tartom, mint Nemzetem előtt bizonyosan kedvet
lelni,*Em.: lelni.
– De ki-is lenne az Hazánkban, kinek bár az esztendők’ száma miatt hamvába borúltt légyen-is tüzes elevensége, egy B
arótzinak olly ditséretére heves langra ne lobbannyon? Vajha annyi tehetséget engedett vólna a’ kegyes
Trrmészet,
*Em.(az Igazító alapján): Természet
hogy méltó követőd lehetnék! de bár légyen-is, a’ mitsodás; rajta lészek, hogy nyomdokaidon járván,
tőkéletességre*Em.(az Igazító alapján): tökéletességre
vihessem: és, ha mire mehetek, Te-néked fogom azt jobb részént köszönni; – ’s háládatos-is lészek érette. –
Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,
Mennyit érdemlettél édes Nemzetedről,
Hogy késő Onokánk emlékezetedről
Hallván, tisztelettel szóllyon nagy nevedről. –
Fel-fedezvén nyelvünk’ fényes méltóságát,
Te űzted-el Népűnk’ elébbi vakságát;
Ki másnak koldúlván rongyollott jószágát,
Nem látta Hazája’ önnön gazdagságát! –
El-veti hályogát ugyan-tsak végtére,
Mellyet az idegen maszlag vont szemére; –
Teként Írójinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén B
árótzi’ nevére.
4
Bátsmegyei’ Levelei a’ Bárótzi’ Tisztelőjinek vagynak ajánlva. –
Tsudállya Nyelvének ritka édességét,
S neveti Szomszédink’ bolond irígységét,
Kik régen orrolván Hazánk’ fényességét,
Nyelvével akarják rontni Nemességét! – –
A’ leg-gyászosabb állapotban voltam, midőn Leveledet vettem. Éppen akkor fosztattam-meg lelki barátomtól.
51785. eszt. Sz. Andr. Hav.
Te, a’ ki esméred az igaz barátságnak érdemét, itéld-el fájdalmamat! Nem lévén, kivel meg-oszszam ’s enyhítsem halálából áradott keservemet, Músám’ kebelébe öntöttem panaszimat. Ennek segedelmével igyekeztem emlékezetére oszlopot emelni, ’s arra tartós betűkkel reá vágni, melly tisztelettel viseltessem kedves hamvaihoz. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Élly szerentsésen, ’s tartsd-fenn szívességedben igaz tisztelődet!
Buda. Kar. Hav. 1786.”