Autográf archiválás
Körlevél
„Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond, félig alva már, az édes lyányka,
’S reám borúl, ’s elszunnyadt karjaimban.
Én engedek, ’s a’ kedves terhet, össze-
Szőtt karral, lábbal tartom áltszorítva,
’S számlálom szíve’ minden döbbenését.
De végre virrad. Hahh, eggy mély fohász, és
Utána csók, eggy forró, kínjaimnak
Felhozza végét, és a’ várt jutalmat.*
<fel édes> jutalm<á>t Az és a’ várt az áth. szavak fölé betoldva, a jutalmat második a-ja fölött áth. ékezet. A lejegyzéssel egyidejű javítás.
| <Szőtt karral, lábbal> Fűzött karokkal*
A sor végén utólag, más írással betoldva az áth. rész helyett.
|