Barthos Mukinak.
1.
a’ Paulíne’ szület. napjára. 19. Aug.
*A vers kéthasábosan van írva.
Üss nagy lelkében atyádra,
Kegyességében anyádra,
És kövessd példájokat.
Légy hív társa testvéridnek,
Nagy öröme szüleidnek
’S fizessd vissza gondjokat.
Muki neked ezt ohajtja:
Élj soká, és boldogúl.
Seraphinka csak sóhajtja:
Ő szollani még pirúl.
2.
Somogyi Simonnak midőn Aug. 26d. 1826.[?]
70dik esztdbe lépe.
*A vers kéthasábosan van írva. A címben az évszám elírás lehet, helyesen inkább: 1827 (erről részletesen l. a szövegidentitás-jegyzet szövegforrások összevetése című részében).
1.
Öreg Úr, eggy kisfiú
Aldást hoz tenéked;
Fusson minden gond és bú,
De ne egésséged.
Lássd virulni háznépedet,
Jó fiadat, szép menyedet.
2.
Sok esztendőt töltél már,
Van valami hátra;
Légyen jó vagy nem jó bár,
*bár A b m-ből jav.
Legény jut a’ gátra.
Töltsd vígan barátid között,
Kiket hozzád szív kötözött.
*kötözott Tollhiba, em.
3.
Eggyet óhajtanék még;
Nem merem mondani.
De csak bátran! kedves ollyat
Még ma is hallani.
Emlékezzél az édesre,
’S menj még eggyszer Kerepesre.
4.
De míg oda mégy, fogadd
Hív köszönetünket,
Hogy jó ’s rossz napjainkban
Szerettél bennünket.
Ez a’ legforróbb kérésünk,
Légy jó szomszédunk, segédünk.
3.
Piarista Rector Tamásy József Ur neve napj.
Aug. 27d. 1827.
1.
Fényes dísze szerzetednek,
Kit nagyok ’s aprók szeretnek,
Halld, a’ mit neved’ napjához
Áldásúl eggy kis fiú hoz.
2.
Légyen tartós egésséged,
Virítson nagy kedvességed,
Hogy Zemplény, mint eddig mindég,
Birtokodban kevélykedjék.
3.
Alád jutok én is, szeress,
’S bár rossz volnék, meg ne veress.
Én katonafiu vagyok,
’S ha bántanak, kardhoz kapok.
4.
De tovább nem tartóztatlak,
’S nagyobb Vendégidnek hagylak.
Megyek, de engedd-meg tehát,
Kiálthassam én is: VIVAT.
4.
Major Barthos András Úr’ születése napjára.
Novemb. 27d. 1827.
Atyám, nagy példája ’s dísze gyermekidnek,
Kit kegyesség, ’s szíved’ tiszta erkölcsei
És hazájáért vett sebek ékesítnek, –
Halljad, mik légyenek fiad’ érzései:
Midőn te születtél, eggy Angyal szálla-le
Enyhítni anyádnak epesztő kínjait,
’S így szólla: derítsd-fel elméd’ örömekre,
Meghallotta az Úr kebled’ fohászait.
Felserdűl a’ gyermek, és férfivé leszen,
A’ hadak’ terheit fogja majd viselni
Bénává vagdalják, ’s ismét erőt veszen,
’S házasságba fog eggy szép ’s jó lyánnyal kelni.
Háza megszaporúl, terhe nevekedik,
Dolgait mint okos házatya rendeli;
Minden bajban hite éghez emelkedik,
Örömét bánatját az Urnak szenteli.
Néma az irigység midőn őtet nézi,
Mert nincs szenny, nincs piszok tiszta életében,
Minden lépéseit törvényhez intézi,
’S gyermekit neveli szíve érzetiben.
Igy az Angyal, ’s eltűnt. A’ mit jövendőle,
Azt bétellyesedve nagy örömmel látjuk,
’S itt lévén az a’ nap melly tégedet szűle,
Az éghez éretted e’ kérést bocsátjuk:
Isten, tartsd-meg soká jó anyánk’ jó férjét,
Isten, tartsd-meg nekünk ezt a’ jó atyánkat!
Tartsd-meg barátjai’ kevély ékességét,
Tartsd-meg tanítónkat, díszünket, példánkat!
––––––––––––––––––––––––––––––––––
Ugyan-akkor Paulinának.
a’ esztendősnek:
Edes atyám, én először Mondom itten versemet,
Ne nézzd ajkam rebegését, Nézzd szerető szívemet.
Arra kérem az egeket Hogy téged megtartsanak,
’S napjaidra minden áldást Bővségben árasszanak.
Most mi vagyunk életednek Elcsüggesztő terhei:
De majd öregségednek is Mi leszünk örömei.
Megfizetjük néked akkor E’ lesujtó gondokat,
Most szoríts engem mellyedre ’S add reám áldásodat.