1831 Aa |
1831 Ab |
1831 Aa |
1831 Ab |
1831 Ab |
|---|---|---|---|---|
„Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond, félig alva már, az édes lyányka,
’S reám borúl, ’s elszunnyadt karjaimban.
Én engedek, ’s a’ kedves terhet, össze-
Szőtt karral, lábbal tartom áltszorítva,
’S számlálom szíve’ minden döbbenését.
De végre virrad. Hahh, eggy mély fohász, és
Utána csók, eggy forró, kínjaimnak
Felhozza végét, és a’ várt jutalmat.*
<fel édes> jutalm<á>t Az és a’ várt az áth. szavak fölé betoldva, a jutalmat második a-ja fölött áth. ékezet. A lejegyzéssel egyidejű javítás.
| <Szőtt karral, lábbal> Fűzött karokkal*
A sor végén utólag, más írással betoldva az áth. rész helyett.
| „Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond’, félig-alva már, az édes lyányka,
’S reám borúl, ’s elszunnyadt karjaimban.
Én engedek, ’s a’ kedves terhet, össze-
Szőtt karral, lábbal, tartom áltszorítva,
’S számlálom szíve’ minden döbbenését.
De végre virrad. Hahh eggy mély fohász, és
Utána csók, eggy néma – kínjaimnak
Felhozza végét, és a’ várt jutalmat.
| „Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond félig alva már az édes lyányka,
’S reám borúl, ’s elszunnyad karjaimban.
Én engedek, ’s a kedves terhet össze
Fűzött karokkal tartom áltszorítva,
’S számlálom szíve’ minden döbbenését.
De végre virrad. Hahh, eggy mély fohász, és
Utána csók, eggy néma – kínjaimnak
Felhozza végét és a’ várt jutalmat.
| „Ne, ne! elöl az álom; hagyj alunni!”
Mond, félig-alva már, az édes lyányka;
’S reám borúl, ’s elszunnyad karjaimban.
„Nicht, nicht! mich tödtet der Schlaf; lasse mich schlafen!” sagt halbschlummernd schon das süsse Mädchen; beugt sich űber mich, und ist wie todt in meinen Armen.
Én engedek, ’s a’ kedves terhet, össze-
Fűzött karokkal tartom áltszorítva,
’S számlálom szíve’ minden döbbenését.
Ich ergebe mich, u. halte die liebe Last mit in einander geschlungenen Armen an mich gedrückt, und zähle jeden Schlag ihres Herzens.
De végre virrad. Hahh eggy mély fohász, és
Utána csók, eggy néma! – kínjaimnak
Felhozzák végét, és a’ várt jutalmat.
|