„Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond, félig alva már, az édes lyányka,
’S reám borúl, ’s elszunnyadt karjaimban.
Én engedek, ’s a’ kedves terhet, össze-
<Szőtt karral, lábbal> tartom áltszorítva,
Fűzött karokkal
*A sor végén utólag, más írással betoldva az áth. rész helyett.
’S számlálom szíve’ minden döbbenését.
De végre virrad. Hahh, eggy mély fohász, és
Utána csók, eggy forró, kínjaimnak
Felhozza végét, és a’ várt jutalmat.
*<fel édes> jutalm<á>t Az és a’ várt az áth. szavak fölé betoldva, a jutalmat második a-ja fölött áth. ékezet. A lejegyzéssel egyidejű javítás.