Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat;
Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét, s eggy völgy’ szűk keble, s az árnyas
Erdők, s eggy kisded csermelye’ habja nevelt.
Szolli ide jár, szedi kincseinket, s koszorúba kötözvén,
Szép kebelén viseli s üstöke’ fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; ím jön!
Boldog az, a’ kit hív jobbja szeretve fogad.
1.
Szép vagy Rózsa, de tündöklesz s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz, mert maga Szolli szerény.
2.
Tiszta vagy és szép vagy, Liliom, de te másra homályt vetsz.
Nem kellesz te, hiú, mert maga Szolli szerény.
3.
Mit mersz, gyenge Kökércs? dér jár még; vissza! De néked
Kedveze anyád, s magadat védeni leplet adott.
4.
Szolli, Szelín, és Gyengyi nekem neve az édes lyánynak
Változtatja hevem a’ nevet, ő kecseit.
5.
Atyjának sírjára Szelín szent könnyeket önte,
S a’ könnyből te levél, Lengenye, gyönge virág.
6.
Szegfőnek néztem s Székfű vala. Otromba csalódás!
Szolli, szemem szívem benned igazra talált.
7.
Itt Violák seregelnek, amott Rezéda. Kis Isten,
Hol Psűchéd? titeket illet az isteni fekv.
8.
Flóra neked koronákat adott, hiu Császna; de kebled
Nem lehel illatokat, s Császna, te büszke lehetsz?
9.
Nincsen színe, de van szaga. Ah e’ tarka seregben
Ő egyedül színes, társai mind nem azok.
10.
Kél a’ nap, s megnyilsz, de ha száll, elzárkozol. E’ szív
Ezt teszi, Gyengyi, ha jössz, ezt teszi, Gyengyi, ha mégy.
11.
Téged nyujta nekem a’ kékszemü lyányka, kis Emlény,
S ment s ezt sóhajtá: Oh ne feledj! ne feledj!
12.
Intesz, szép Narcissza, s ölel Zephyr. Én is ölellek,
Mint Zephyr a’ búsat, isteni lyányka, csak ints.