No 1.
Kerti virágoknak remegünk
*<sz> remegünk
tartatni magunkat,
Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét, eggy szűk völgy’ keble, ’s az árnyas
Erdők, ’s e’ kisded csermelye habja nevel.
Lotti ide jár, szedi kincseinket, ’s koszorúkba kötözvén,
Szép mellyénél hord ’s üstöke’
*’s <iste> üstöke’
fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; – im jön!
Boldog az, a’ kit az ő jobbja szeretve fog-el! –
2.
Szép vagy, R ó z s a ; de tündöklesz ’s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz, mert maga Lolly szerény.
3.
Tiszta vagy, és szép vagy, L i l i o m ; de te másra homályt vetsz.
Nem kellesz te, kevély, mert maga Lolly nem az.
4.
Nékem téged adott a’ kékszemü lyányka, kis E m l é n y, Vergiß nicht mein
’S ment, ’s ezt sóhajtá: Ah, ne felejts! ne felejts!
5.
Atyjának sírjára Lolott
*Lolott<e>
szent könnyeket önte;
’S a’ könnyből te levél, L e n g e n y e , gyenge virág. Mayblumen.
6.
Szegfűnek (Nelke) véltem ’s Székfű (Camills) leve. Otromba csalódás!
Lolly, szemem ’s szívem benned igazra talált.
7.
Lotti, Lolott és Lolly nekem neve az édes lyánynak.
Változtatja hevem a’ nevet; Ő kecseit.
*<és kecseit> Ő kecseit.