Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat;
Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét ’s eggy völgy’ szűk keble ’s az árnyas
Erdők ’s eggy kisded csermelye’ habja nevelt.
Gyengyi ide jár, szedi kincseinket, ’s koszorúba kötözvén,
Szép kebelén viseli ’s üstöke’ fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; ím jön.
Boldog az, a’ kit az ő jobbja szeretve fog-el.
1.
Szép vagy R ó z s a , de tündöklesz ’s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz, mert maga Szolli szerény.
2.
Tiszta vagy és szép vagy, Liliom, de te másra homályt vetsz.
Nem kellesz te, kevély, mert maga Szolli nem az.
3.
Szegfűnek néztem ’s Székfű vala. Otromba csalódás!
Szolli, szemem szívem benned igazra talált.
4.
Atyjának sírjére Szelin’ szent könnyeket önte,
’S a’ könnyből te levél, Lengenye, gyenge virág.
5.
Szolli, Szeline, és Gyengyi nekem neve az édes lyánynak.
Változtatja hevem a’ nevet, ő kecseit.
6.
Mit mersz, gyenge Kökércs? Dér jár még. Vissza! De néked
Kedveze anyád, ’s magadat védeni leplet adott.
7.
Itt Violák seregelnek, amott Rezéda. Kis Isten,
Hol Pszychéd? Titeket illet az isteni fekv.
8.
Flóra neked koronákat adott, hiú Császna, de kebled
Nem liheg illatokat, Császna, te büszke lehetsz?
9.
Nincsen színe, de van szaga. Ah, e’ tarka seregben
Ő egyedűl színes, társai mind nem azok.
10.
Kél a’ nap ’s megnyilsz, de ha száll, elzárkozol. E’ szív
Ezt teszi, Gyengyi, ha jössz, ezt teszi, Gyengyi, ha mégy.
11.
Nékem téged adott a’ kékszemü lyányka, kis Emlény,
’S ment, ’s ezt sóhajtá: Oh ne feledj! ne feledj!
12.
Intesz, szép Narcissza, ’s ölel Zephyr. Én is ölellek.
Mint Zephyr a’ búsat, isteni lyányka, csak ints.