1813 Aa |
1813 Ab |
1814 - |
1814 - |
1820/1822 Ba |
1830–1831 Bc |
|---|---|---|---|---|---|
Kerti virágoknak*
virág<unk>oknak Ráírással javítva. remegünk tartatni magunkat. Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét, ’s eggy szűk völgy’ keble, ’s az árnyas*
<erdők> árnyas Az áth. szó fölé írva.
Erdők, ’s e’ kisded csermelye’ habja nevelt.
Lolly ide jár, szedi kincseinket, ’s koszorúba kötözvén
Hordja a’ szép mellynél ’s üstöke’ fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; ím jön!
Boldog az, a’ kit az ő jobbja szeretve fog-el!
2.
Szép vagy, rózsa; de tündöklesz ’s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz; mert maga Lolly szerény.
3.
Tiszta vagy és szép vagy, liliom; de homályba borítsz mást.
Nem kellesz te, kevély; mert maga Lolly nem az.
4.
Atyjának sírjére Lolott szent könnyeket önte,
’S a’ könnyből te levél, lengenye, gyenge virág.
5.
Lotti, Lolott és Lolly nekem neve az édes lyánynak.
Változtatja hevem a’ nevet; ő kecseit.
| No 1.
Kerti virágoknak remegünk*
<sz> remegünk tartatni magunkat, Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét, eggy szűk völgy’ keble, ’s az árnyas
Erdők, ’s e’ kisded csermelye habja nevel.
Lotti ide jár, szedi kincseinket, ’s koszorúkba kötözvén,
Szép mellyénél hord ’s üstöke’*
’s <iste> üstöke’ fürtjeiben.Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; – im jön!
Boldog az, a’ kit az ő jobbja szeretve fog-el! –
2.
Szép vagy, R ó z s a ; de tündöklesz ’s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz, mert maga Lolly szerény.
3.
Tiszta vagy, és szép vagy, L i l i o m ; de te másra homályt vetsz.
Nem kellesz te, kevély, mert maga Lolly nem az.
4.
Nékem téged adott a’ kékszemü lyányka, kis E m l é n y, Vergiß nicht mein
’S ment, ’s ezt sóhajtá: Ah, ne felejts! ne felejts!
5.
Atyjának sírjára Lolott*
Lolott<e> szent könnyeket önte; ’S a’ könnyből te levél, L e n g e n y e , gyenge virág. Mayblumen.
6.
Szegfűnek (Nelke) véltem ’s Székfű (Camills) leve. Otromba csalódás!
Lolly, szemem ’s szívem benned igazra talált.
7.
Lotti, Lolott és Lolly nekem neve az édes lyánynak.
Változtatja hevem a’ nevet; Ő kecseit.*
<és kecseit> Ő kecseit.
| Itt violák seregelnek, amott rézéda. Kis Isten,
Hol Psychéd? titeket vár ez az isteni fekv.
Mint nedv, kedv, odv.
| Itt violák seregelnek, amott rezéda. Kis Isten,
Hol Psychéd? titeket vár ez az isteni f e k v .
Mint kedv, nedv, szarv, odv. ’S két vagy három ízben mondatá el velem ezen Novemberben lett Epigrammomat:
| Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat;
Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét ’s eggy völgy’ szűk keble ’s az árnyas
Erdők ’s eggy kisded csermelye’ habja nevelt.
Gyengyi ide jár, szedi kincseinket, ’s koszorúba kötözvén,
Szép kebelén viseli ’s üstöke’ fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; ím jön.
Boldog az, a’ kit az ő jobbja szeretve fog-el.
1.
Szép vagy R ó z s a , de tündöklesz ’s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz, mert maga Szolli szerény.
2.
Tiszta vagy és szép vagy, Liliom, de te másra homályt vetsz.
Nem kellesz te, kevély, mert maga Szolli nem az.
3.
Szegfűnek néztem ’s Székfű vala. Otromba csalódás!
Szolli, szemem szívem benned igazra talált.
4.
Atyjának sírjére Szelin’ szent könnyeket önte,
’S a’ könnyből te levél, Lengenye, gyenge virág.
5.
Szolli, Szeline, és Gyengyi nekem neve az édes lyánynak.
Változtatja hevem a’ nevet, ő kecseit.
6.
Mit mersz, gyenge Kökércs? Dér jár még. Vissza! De néked
Kedveze anyád, ’s magadat védeni leplet adott.
7.
Itt Violák seregelnek, amott Rezéda. Kis Isten,
Hol Pszychéd? Titeket illet az isteni fekv.
8.
Flóra neked koronákat adott, hiú Császna, de kebled
Nem liheg illatokat, Császna, te büszke lehetsz?
9.
Nincsen színe, de van szaga. Ah, e’ tarka seregben
Ő egyedűl színes, társai mind nem azok.
10.
Kél a’ nap ’s megnyilsz, de ha száll, elzárkozol. E’ szív
Ezt teszi, Gyengyi, ha jössz, ezt teszi, Gyengyi, ha mégy.
11.
Nékem téged adott a’ kékszemü lyányka, kis Emlény,
’S ment, ’s ezt sóhajtá: Oh ne feledj! ne feledj!
12.
Intesz, szép Narcissza, ’s ölel Zephyr. Én is ölellek.
Mint Zephyr a’ búsat, isteni lyányka, csak ints.
| Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat;
Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét, s eggy völgy’ szűk keble, s az árnyas
Erdők, s eggy kisded csermelye’ habja nevelt.
Szolli ide jár, szedi kincseinket, s koszorúba kötözvén,
Szép kebelén viseli s üstöke’ fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; ím jön!
Boldog az, a’ kit hív jobbja szeretve fogad.
1.
Szép vagy Rózsa, de tündöklesz s tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz, mert maga Szolli szerény.
2.
Tiszta vagy és szép vagy, Liliom, de te másra homályt vetsz.
Nem kellesz te, hiú, mert maga Szolli szerény.
3.
Mit mersz, gyenge Kökércs? dér jár még; vissza! De néked
Kedveze anyád, s magadat védeni leplet adott.
4.
Szolli, Szelín, és Gyengyi nekem neve az édes lyánynak
Változtatja hevem a’ nevet, ő kecseit.
5.
Atyjának sírjára Szelín szent könnyeket önte,
S a’ könnyből te levél, Lengenye, gyönge virág.
6.
Szegfőnek néztem s Székfű vala. Otromba csalódás!
Szolli, szemem szívem benned igazra talált.
7.
Itt Violák seregelnek, amott Rezéda. Kis Isten,
Hol Psűchéd? titeket illet az isteni fekv.
8.
Flóra neked koronákat adott, hiu Császna; de kebled
Nem lehel illatokat, s Császna, te büszke lehetsz?
9.
Nincsen színe, de van szaga. Ah e’ tarka seregben
Ő egyedül színes, társai mind nem azok.
10.
Kél a’ nap, s megnyilsz, de ha száll, elzárkozol. E’ szív
Ezt teszi, Gyengyi, ha jössz, ezt teszi, Gyengyi, ha mégy.
11.
Téged nyujta nekem a’ kékszemü lyányka, kis Emlény,
S ment s ezt sóhajtá: Oh ne feledj! ne feledj!
12.
Intesz, szép Narcissza, s ölel Zephyr. Én is ölellek,
Mint Zephyr a’ búsat, isteni lyányka, csak ints.
|