Lyányka, találva van ő! ’s te mosolygva csudálod, hogy arczát
A’ homok illy híven szökteti vissza feléd.
Szollj, ki vezette karod’? ki sugallta kebledbe, hogy azt merd?
Mert e’ bátorodást Istened adta neked.
*neked<?>.
–
„Küprisznek fija vonta kezem, ’s hagya merni, remélni;
’S a’ mit nékem hagyott, hagyta Ferenczynek is.”
*A záróidézőjel hiányzik, pótoltuk.