Lyányka, találva van ő! ’s te mosolygva csudálod, hogy arczát
A’ homok illy híven szökteti vissza feléd.
Szóllj, ki vezette karod’? ki sugallta kebledbe hogy azt merd?
Mert e’ bátorodást Istened adta neked. –
<„Küprisznek fija vonta karom, ’s hagya merni, remélni;>
„Ámor nyujta segélyt, ’s munkámra szeretve tekintett;
*Az áthúzott sor fölé írva.
’S <a’ mit nékem hagyott, hagyta> Ferenczy<nek is.> körül.”
*Utóbb írva az áthúzott rész után, a záróidézőjel a kötés miatt nem látszik.
most, kedvezve, ugyan-ezt tette
*Az áthúzott rész alá írva.