Hittem az esknek, ah! azt a’ hold ’s a’ csillagok hallák,
’S értte kezessé lett, ’s mennyi gyönyörrel! az éj.
És ím csalva vagyok. Menj, menj! én kába, ki minden
Boldogságimat eggy lyányka’ kezébe tevém
Mit? tagadod? lássad levelét; elfogtam. Igaznak
A’ legszemtelenebb sem meri vetni cselét.
Ah, de te sírsz, nyakamat karod általölelte, könyedtől
Arczomat ázni érzem. Csalfa, feledve hibád.