Es, régi magyar szó, ’s annyit teve hajdan mint Esküvés. „Hazug e s t ne szeressetek. Zach. VIII, 17. az e s e k e t , mellyeket beszéllettél a’ nemeknek. Habac. III, 9.” Víg László’ Anti-Versegi lap 218. – Az elavúlt szókat
*elavúlt <valami> szókat
életbe, az újakat folyásba hozni inkább a’ Poetának tiszte,
*<dolga> tiszte, Az áth. szó fölé írva.
mint a’ Prosaistának; ’s a’ ki a’ mi Epigrammatistánkat közelebbről ismeri, tudja, hogy őtet ezen versezet’ írására nem annyira
*annyira Sor fölötti betoldás.
az indította, hogy eggy kedves képecskét fessen itt, mint inkább az, hogy Olvasójit az elavúlt szóra szoktassa, és a’ maga által apocopált g y ö n y ö r r e , mellyel a’ W o l l u s t-ot nyomta-ki,
*<akarta kitenni,> nyomta-ki,
ugymint mellyre szavunk nincs és a’ melly nélkül el nem lehetünk. V i r á g a’ gyönyörrel már él. (Jegyz. a’ Kiadónak.)