1813 Aa |
1813/1815 Ab |
1820/1822 Ba |
1830–1831 Bb |
|---|---|---|---|
Hittem az esnek1
Es, régi magyar szó, ’s annyit teve hajdan mint Esküvés. „Hazug e s t ne szeressetek. Zach. VIII, 17. az e s e k e t , mellyeket beszéllettél a’ nemeknek. Habac. III, 9.” Víg László’ Anti-Versegi lap 218. – Az elavúlt szókat* – ah! azt a’ hold ’s a’ csillagok hallák, elavúlt <valami> szókat életbe, az újakat folyásba hozni inkább a’ Poetának tiszte,*<dolga> tiszte, Az áth. szó fölé írva. mint a’ Prosaistának; ’s a’ ki a’ mi Epigrammatistánkat közelebbről ismeri, tudja, hogy őtet ezen versezet’ írására nem annyira*annyira Sor fölötti betoldás. az indította, hogy eggy kedves képecskét fessen itt, mint inkább az, hogy Olvasójit az elavúlt szóra szoktassa, és a’ maga által apocopált g y ö n y ö r r e , mellyel a’ W o l l u s t-ot nyomta-ki, *<akarta kitenni,> nyomta-ki, ugymint mellyre szavunk nincs és a’ melly nélkül el nem lehetünk. V i r á g a’ gyönyörrel már él. (Jegyz. a’ Kiadónak.)
’S értte kezessé lett, ’s mennyi gyönyörrel! az éj.
’S ím játszattva vagyok! Menj, menj! Én kába! ki minden
Boldogságomat eggy lyányka’ kezébe tevém!
Mit? nem igaz? lássad levelét; elfogtam. Igaznak
A’ legszemtelenebb sem meri vetni cselét. –
Ah! de te sírsz, nyakamat karod általölelte, könyedtől
Arczomat ázni érzem – Csalfa! feledve hibád.
| Hittem az esnek1
E s és E s k elavúlt szavaink, most E s k ü v é s . ah! azt a’ hold és csillagok hallák,
’S értte kezessé lön, ’s mennyi gyönyörrel! az éj.
’S im játszattva vagyok. Menj, menj! Én kába, ki minden
Boldogságomat eggy lyánka’ kezébe tevém!
Mit? nem igaz? lássad levelét; elfogtam. Igaznak
A’ legszemtelenebb sem meri vetni cselét. –
Ah! de te sirsz, nyakamat karod általölelte, könyüdtől
Arczomat ázni érzem – Csalfa, feledve hibád.
| Hittem az esknek, ah! azt a’ hold ’s a’ csillagok hallák,
’S értte kezessé lett, ’s mennyi gyönyörrel! az éj.
És ím csalva vagyok. Menj, menj! én kába, ki minden
Boldogságimat eggy lyányka’ kezébe tevém
Mit? tagadod? lássad levelét; elfogtam. Igaznak
A’ legszemtelenebb sem meri vetni cselét.
Ah, de te sírsz, nyakamat karod általölelte, könyedtől
Arczomat ázni érzem. Csalfa, feledve hibád.
| Hittem az esknek, ah, azt oda fenn hold s csillagok hallák,
S érte kezessé lett, s mennyi gyönyörrel, az ég!
És ím csalva vagyok! Menj, menj! én kába! ki minden
Boldogságimat eggy lyányka’ kezébe tevém.
S te tagadod? lássad levelét, te hitetlen: Igaznak*
A javítások előtti változat: lássd ím levelét; elfogtam. Igaznak
A’ legszemtelenebb sem meri vetni cselét.
Ah, de te sírsz, nyakamat karod általölelte; könyedtől
Arczomat ázni érzem. Csalfa, feledve hibád.
|