Miért könyörgjek én teneked, dicső
Magzatja Zeüsznek, most, mikor illatot
Gyújtván, először lépek új Pap
Zsámolyaidra, ’s arany szelenczém
Oltárodon bort ’s búzakalászokat
Ürít? azért nem, oh nem azért! hogy én
Nyerjem-meg, a’ mit nagy titokban
A’ pulya kér esedezve tőled.
Csillogjon, a’ kit gyors szekerébe vett
Fortúna imádott bábjaival, ’s örök
Gondokra kárhoztatva, kincsét
Gyűjtse kamatra csikart kamatról
A’ Gazdag; hogy ne a’ Ménesi mézital,
De Káp ’s Malága is, ’s a’ mi buzogva ömöl,
Hirdesse vendégének, őtet
Mint fogadá kegyelembe Plútusz.
Nem kell nekem kincs! nékem elég juta;
Nem gőz! Pirúlnék, hogyha belőlem is
Játékot űzne a’ Sors. Rohanjon
Bár-mi reám, fedez a’ Középszer.
Csak lantom’ ihlessd! csak nyilat adj nekem
A’ szent tegezből, Szörnyek’-ölője, te!
Szorítsa örűlve jobbom’ híved:
Fussa komoly szemem’ a’ kaján had!