Miért könyörgjek én teneked, dicső
Magzatja Zeüsznak! most mikor, illatot
Gyújtván, először lépek, új Pap,
Zsámolyaidra, ’s arany szelenczém
Oltárodon bort ’s búzakalászokat (far, farris. Synecdochicae.)
Ürít? Azért nem, oh nem azért! hogy én
Nyerjem-meg a’ mit nagy titokban
A’ pulya kér esedezve tőled.
Nem kell nekem kincs! nekem elég jutott; (quod satis est.)
Nem gőz! pirúlnék hogyha belőlem is
Játékot űzne a’ Sors. Rohanjon
Bár mi reám, fedez a’ Középszer.
Csak lantom’ illessd,
*illessd<!>,
csak nyilat adj nekem
A’ szent tegezből, Szörnyek’-ölője, te!
Szorítsa örűlve jobbom’ híved:
Fussa komoly szemem’ a’ kaján nép!