Miért könyörgjek én teneked, dicső
Magzatja Zeusznak! most mikor, illatot
Gyújtván, először lépek, új Pap,
Zsámolyaidra, ’s arany szelenczém
Oltárodon bort ’s búzakalászokat (far, farris)
Ürít? Azért e, oh nem azért! hogy én
Nyerjem-meg a’ mit nagy titokban (mert szégyellené, ha a bolond
A pulya kér esedezve tőled? kérést meghallaná más könyörgő.)
Nem kell nekem kincs! Nékem Elég juta; (vas genug ist)
Nem gőz! pirúlnék hogyha belőlem is
Játékot űzne a’ Sors. Rohanjon
Bár mi reám, fedez a’ Középszer. (Mediocritas.)
Csak lantom’ illessd! csak nyilat adj nekem
A’ szent tegezből, Szörnye-ölője, te! (Monstrumok öldösője.)
Szorítsa örűlve jobbom’ híved:
*jobbom’ <a’ j> híved:
Fussa komoly szemem’ a’ kaján nép!