Miért könyör’gjek én teneked, dicső
Magzatja Zeusznak! most mikor, illatot
Gyújtván, először lépek, új Pap,
Zsámolyaidra, ’s arany szelenczém
Oltárodon bort ’s búzakalászokat (far)
Ürít? – Azért nem, oh nem azért! hogy én
Nyerjem-meg a’ mit nagy titokban (félve, hogy más meg ne hallja,
A’ pulya kér esedezve tőled. ’s pirúlni ne kelljen értte)
Nem kell nekem kincs! Nékem elég juta. (quod satis est)
Nem gőz! pirúlnék hogyha belőlem is
Játékot űzne a’ Sors. Rohanjon
Bár mi reám, fedez a’ Középszer.
Csak lantom’ illessd! csak nyilat adj nekem
A’ szent tegezből, Szörnyek’-ölője, te!
Szorítsa örűlve jobbom’ Híved:
Fussa komoly szemem’ a’ kaján nép!