„Csókot, lyányka!” Nem én. „Igen, oh igen eggyet!” Eresz! nem.
„Láng vagyok; éltem alél, angyali lyányka!” Nem én.
Reszkete: megragadám. „Ide szácsk…!” Ah, el! „E’ szemet! és e’
Másikat! e’ rózsás ajkat! ez arczot!” El! el!
„Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed’ még
’S homlokod’! e’ lobogó gesztenye-szög hajakat,
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
Szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’
Hagyd…!” Jőnek; hamar, el! Fuss! – ’s futnom kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok.