„Csókot, lyányka!” – Nem én. – „Igen, oh igen! Eggyet!” – Eressz; nem.
Láng vagyok, éltem alél, angyali lyanyka! Nem én.
Reszkete: megragadám. „Ide szácsk…” – Ah el! – „E’ szemet! És e’
Másikat! E’ rózsás ajkat! Ez arczot!”
*A záróidézőjel hiányzik, pótoltuk.
– El! el!
„Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed még!
’S homlokod! E’ lobogó gesztenyeszög hajakat!
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
Szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’!
Hagyd…”
*A záróidézőjel hiányzik, pótoltuk.
–
Jönnek! hamar el! fuss! – ’s futnom kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok.