Csókot, lyányka! – Nem én. – Igen, oh igen! Eggyet! Eressz! Nem.
Láng vagyok; éltem alél, angyali lyányka! Nem én.
Reszkete: megra)adám. Csak szácsk…! – Ah, el! – E’ szemet! és e’
Másikat! e’ rózsás ajkat! ez arczot! – El! El!
Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed’ még,
’S homlokod’! e’ lobogó gesztenyeszög hajakat!
*haja<d>kat! Ráírással javítva.
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
Szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’!
Hagyd…! – Jönnek. Hamar, el! Fuss!
’s futnom kelle.
De már most
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok!