„Csókot, lyányka!” – Nem én. – „Igen, oh igen! Eggyet!” – Eressz; nem.–
„Láng vagyok, éltem alél, angyali lyányka!” – Nem én. –
Reszkete: megragadám. – „Ide szácsk…!” – Ah el! – „E’ szemet! És e’
másikat! E’ rózsás ajkat! Ez arczot!” – El! el! –
„Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed’ még!
’S homlokod’! e’ lobogó gesztenyeszög hajakat!
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid!
Hagyd…” – Jönnek; hamar, el! fuss. – ’S futnom kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok. 8a Jan. 1810.