1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 A |
1812/1813 A |
|---|---|---|---|---|
„Csókot, lyányka!” Nem én. „Igen, oh igen! Eggyet!” Eressz! Nem.
„Láng vagyok; éltem alél, angyali lyanyka!” Nem én.
Reszkete; megragadám. „Ide szácsk…” Ah el! „E’ szemet! És e’
Másikat! E’ rózsás ajkat! Ez arczot!” El! El!
„Még eggyszer Szácskád’! De ne tartsd hát zárva!*
hát <nyitva> zárva! Szemed’ még! Homlokod’! E’ lobogó gesztenye-szög hajakat!
És gyönyörű nyakad’ és*
nyakad<at>’ és Az ’és’ és az aposztrof az áthúzott szótag fölé írva. ambrás szép mellyedet! Újra Szád’! Oh*
<Szép> Szád’! Az Oh sor fölötti betoldás. hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’!*lehelleteid’ <.>! Az i utólag toldva a szóba.
Hagyd…” Jőnek; hamar el! fuss! – ’S futnom kelle! De most már
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok.
| Csókot, lyányka! – Nem én. – Igen, oh igen! Eggyet! Eressz! Nem.
Láng vagyok; éltem alél, angyali lyányka! Nem én.
Reszkete: megra)adám. Csak szácsk…! – Ah, el! – E’ szemet! és e’
Másikat! e’ rózsás ajkat! ez arczot! – El! El!
Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed’ még,
’S homlokod’! e’ lobogó gesztenyeszög hajakat!*
haja<d>kat! Ráírással javítva.
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
Szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’!
Hagyd…! – Jönnek. Hamar, el! Fuss!
’s futnom kelle.
De már most
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok!
| „Csókot, lyányka!” – Nem én. – „Igen, oh igen! Eggyet!” – Eressz; nem.
Láng vagyok, éltem alél, angyali lyanyka! Nem én.
Reszkete: megragadám. „Ide szácsk…” – Ah el! – „E’ szemet! És e’
Másikat! E’ rózsás ajkat! Ez arczot!”*
A záróidézőjel hiányzik, pótoltuk. – El! el!„Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed még!
’S homlokod! E’ lobogó gesztenyeszög hajakat!
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
Szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’!
Hagyd…”*
A záróidézőjel hiányzik, pótoltuk. – Jönnek! hamar el! fuss! – ’s futnom kelle. De most már Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok.
| „Csókot, lyányka!” – Nem én. – „Igen, oh igen! Eggyet!” – Eressz; nem.–
„Láng vagyok, éltem alél, angyali lyányka!” – Nem én. –
Reszkete: megragadám. – „Ide szácsk…!” – Ah el! – „E’ szemet! És e’
másikat! E’ rózsás ajkat! Ez arczot!” – El! el! –
„Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed’ még!
’S homlokod’! e’ lobogó gesztenyeszög hajakat!
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid!
Hagyd…” – Jönnek; hamar, el! fuss. – ’S futnom kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok. 8a Jan. 1810.
| „Csókot, lyányka!” Nem én. „Igen, oh igen eggyet!” Eresz! nem.
„Láng vagyok; éltem alél, angyali lyányka!” Nem én.
Reszkete: megragadám. „Ide szácsk…!” Ah, el! „E’ szemet! és e’
Másikat! e’ rózsás ajkat! ez arczot!” El! el!
„Még eggyszer szácskád’! De ne tartsd hát zárva! Szemed’ még
’S homlokod’! e’ lobogó gesztenye-szög hajakat,
És gyönyörű nyakad’ és ambrás szép mellyedet! Újra
Szádat! Hagyd szívnom, Lolly, lehelleteid’
Hagyd…!” Jőnek; hamar, el! Fuss! – ’s futnom kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak a’ hajnali fényre futok.
|