Hijába omlanak, barátom, könnyeid;
Atyád nem hozhatják-vissza nyögéseid.
Ércz sarkai a’ vad Halál’ kapujának
Soha nem nyilnak-meg halandó’ jajának.
Ebből áll a’ vadnak egész felelete:
A’ ki lesz, ide jut; Zeusznak ez végzete.
az az:
Ezt ig[…]
*A jegyzet további része a lap sérülése miatt nem olvasható.
Tűrd a’ mit tűrni kell, ’s leljen fájdalmában
Lelked vígasztalást ’s erőt ön magában.
A’ mi elmúlt, tekintsd örökre elmúltnak –
Igy kiált a’ szükség ’s az Ész a’ búsultnak.
Jó; de míg elfásúlsz, áldd a’ Természetet,
Hogy a’ szenvedőnek lágy könnyet engedett.
Élt már Prometheusznak agyagból gyúrt míve,
De csak verni tudott, nem érzeni, szíve.
Homlokát illeté Pallász világával,
Küprisz, a’ szép, keblét rózsálló ujával. az az a’ szép Küprisz. –
’S ím a’ buta agyag lát, eszmél és ítél Ez görög szóllás így.
Sohajt, szeret, gyűlől, vágy, útál, fél, remél.
Igazán emberré csak az által leve,
A’ mit ajándékúl e’ kettőtől veve:
Észt, melly oltogassa a’ szív’ vad égésit, Gróf Dezsőffy József gondol[…]
Érzést, melly fenyítse az Ész’ tévelygésit. Eggyik levelében írta azt n[…]
’s én méltónak néztem fel[…]
*A lap sérülése miatt a megjegyzés sorvégi szavai hiányoznak.
Tedd te is, bár nehéz, a’ mire intenek,
’S midőn fájdalmaid el-el-süllyesztenek,
’S az ész veszteséged’ nagy voltát rajzolja,
’S hogy mérték nélkül sírsz, ő még igazolja,
Kérdd a’ Szívtől, mit sug eggy homályos szent hit,
’s derítsd-fel elmédnek komoly képzelményit,
<’S meglát’d, a’ szív csudát, igen nagy csudát tész, Csald-meg szemed’, s’ tagadd a’
És hogy az nem rosszabb birtokunk mint az Ész.> mit az tisztán lát,
Hajlasz barátodnak ha követni szavát.
*Az áthúzott két sor mellé írva a két új sor.
Mondd, hogy atyád még él, mert még él szívednek,
’S vége a’ halálban nincsen az életnek;
Mondd: az a’ szebb és jobb kezdetét ott veszi,
Cicero in Somnio Scipionis.
*A versszak első négy sora mellé írva.
A’ hol porhajlékát a’ lélek leteszi;
’S a’ mit eggy szép álom feste Scípiónak,
’S Plátó ’s Virgíl költe, mondd te is valónak,
’S meglát’d, a’ Szív csudát, ’s igen nagy csudát, tész,
És hogy az nem rosszabb birtokunk mint az Ész.
Ugy van! még él atyád, barátja szívednek,
Körülötted lebeg ’s tanúja tettednek.
Lát, midőn sírsz, hogy bár Zsigmondtól eredtél,
*Zsigmondtól <születtél> eredtél,
Ki Erdélyt kormányzá, még semmit nem tettél;
’S bár Teleki Károly volt hív anyád’ atyja,
Neved’ csak vérséged’ fénye ragyogtatja,
Nem az önmagadé! – lát, ’s örül sorsának,
Hogy illy fiút ada házának ’s honjának.
Sírj, ’s ha barátodnak intését tűrheted,
Szeressd a’ ragyogást, ’s valld-meg, hogy szereted. (Voltaire.)
Igy sírt, ’s nem tagadta nagy szíve’ sírását,
Ki a’ Marathoni Vezér’ (Miltiadesz) ragyogását,
’S a ragyogást csak a’ tettért irígylette,
’S később’ élte ’s holta által érdemlette. (Themistoclesz.)
Két út viszen oda, a’ hova szíved vágy,
Ne nézzd a’ vakító példát, nézdd ez mit hágy.
Homály is adhat fényt, és a’ házi-élet,
Ha érdemek védik, és a’ köz ítélet.
Feledve lesznek majd korunk
*majd <honunk> korunk
sok’ Nagyjai:
Nem soha Festetics, soha nem Ráday.
Neked osztályrészül az a’ fényes juta,
Mellyen sok rossz kényén, sok jó vésszel futa. NB.
Járd; de a’ Szírenek ellen óvd füledet,
Ne tagadd-meg soha ál fényért tisztedet.
Bukj, ha kell, ’s kívánja szíved szent érzése, – NB.
Atyádnak, kit siratsz, erre hív intése.