Lányka, dalt! de ne mint eddig dallál,
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj, ha kell, de úgy hogy mindenek,
Tudósok ’s nem-Tudósok, értsenek.
Nem élünk mi Athénben, nem Rómában:
Mit dúdolsz hát görög ’s deák szchémában?
Az a’ kűlszín, hidd-el, csak flosculusCH;
Partúriunt, ’s lesz ridiculuSCH muSCH.
Vallj igazat, te is vágysz tetszeni,
Költőink köztt szeretnél fényleni,
Akard, ’s megvan; légy újra az a’ mi voltál,
Szólj a’ szerént a’ hogy ifjonta szoltál,
Uj szót ne gyárts, a’ régit ne keressd,
A’ francziát, a’ deutschot ne kövessd;
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendjeidnek hasonló hangú véget.
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, ’s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a’ könnyű pályát
Hol Poocs szedett koszorujába – zsályát.
Jó; verd tehát bilincsekre magad’,
’S a’ verselés’ dühe ha megragad,
Zsongásidban
*<Zsong> Zsongásidban
vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a’ mit az olasz ’s
*’s Utólag toldva a két szó közé.
francz ’s német mérnek,
Cserélj nehéz és könnyű tagokat,
A’ rímekben hím ’s nő hangzásokat,
Igy lesz neved, Muzsácskám, a’ Parnasszon,
– Örülj neki – Tekintetes Tudós Kisasszony.