Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál;
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj, ha kell, de úgy, hogy mindenek,
Tudósok ’s nem-Tudósok, értsenek.
Nem élünk mi Athénben, nem Rómában;
Mit dúdolsz hát görög ’s deák schémában?
A’
*<Az a’> A’ Ráírással jav.
régi szín, hidd-el, csak FlosculuSCH,
Partúriunt, ’s lesz ridiculuSCH muSCH.
Vallj igazat, te is vágysz tetszeni,
Költőink köztt szeretnél fényleni.
Akard ’s megvan; légy újra az a’ mi voltál,
Szólj a’ szerént a’ hogy ifjonta szóltál.
*A következő két sor kimaradt, ezt utóbb a levél végére írva pótolta Kazinczy, a sorpár helyét * jelzi.
Új szót ne gyárts, a’ régit ne keressd,
A’ francziát ’s a’ deutschot ne kövessd.
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendeidnek hasonló hangú véget
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, ’s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a’ könnyü pályát,
Hol Poocs szedett koszorujába – zsályát!
Jó; verd tehát bilincsekre magad’,
’S a’ verselés dühe’ ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
’S mérd a’ mit az olasz ’s francz ’s német mérnek,
Cserélj nehéz és könnyü tagokat
’S a’ rímekben hím ’s nő hangzásokat.
Igy lesz neved, Muzsácskám, a’ Parnasszon,
Örülj neki!
Tekintetes Tudós Kisasszony 1Azok a’ Pestiek azokat az Írókat is így titulázzák, a’ kik nem ex officio Tudósok, mint a’ nem-Pap Professorok. Ezt a’ nevetségességet persziflírozza az utolsó sor.
*Itt nem szerepel *, viszont a kimaradt két sornál igen, a tartalom azonban egyértelművé teszi, hogy az első *-gal jelölt szövegrész pótlás, a második pedig jegyzet.