1817 Aa |
1817 Ab |
1827/1828 Ac |
1830–1831 Ad |
|---|---|---|---|
(az Első Könyv mind Jamb. vagy hexam.)
Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál;
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj, ha kell, de úgy, hogy mindenek,
Tudósok ’s nem-Tudósok, értsenek.
Nem élünk mi Athénben, nem Rómában;
Mit dúdolsz hát görög ’s deák schémában?
A’*
<Az a’> A’ Ráírással jav. régi szín, hidd-el, csak FlosculuSCH, Partúriunt, ’s lesz ridiculuSCH muSCH.
Vallj igazat, te is vágysz tetszeni,
Költőink köztt szeretnél fényleni.
Akard ’s megvan; légy újra az a’ mi voltál,
Szólj a’ szerént a’ hogy ifjonta szóltál.*
A következő két sor kimaradt, ezt utóbb a levél végére írva pótolta Kazinczy, a sorpár helyét * jelzi.
Új szót ne gyárts, a’ régit ne keressd,
A’ francziát ’s a’ deutschot ne kövessd.
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendeidnek hasonló hangú véget
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, ’s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a’ könnyü pályát,
Hol Poocs szedett koszorujába – zsályát!
Jó; verd tehát bilincsekre magad’,
’S a’ verselés dühe’ ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
’S mérd a’ mit az olasz ’s francz ’s német mérnek,
Cserélj nehéz és könnyü tagokat
’S a’ rímekben hím ’s nő hangzásokat.
Igy lesz neved, Muzsácskám, a’ Parnasszon,
Örülj neki! Tekintetes Tudós Kisasszony 1
Azok a’ Pestiek azokat az Írókat is így titulázzák, a’ kik nem ex officio Tudósok, mint a’ nem-Pap Professorok. Ezt a’ nevetségességet persziflírozza az utolsó sor.
*Itt nem szerepel *, viszont a kimaradt két sornál igen, a tartalom azonban egyértelművé teszi, hogy az első *-gal jelölt szövegrész pótlás, a második pedig jegyzet.
| Lányka, dalt! de ne mint eddig dallál,
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj, ha kell, de úgy hogy mindenek,
Tudósok ’s nem-Tudósok, értsenek.
Nem élünk mi Athénben, nem Rómában:
Mit dúdolsz hát görög ’s deák szchémában?
Az a’ kűlszín, hidd-el, csak flosculusCH;
Partúriunt, ’s lesz ridiculuSCH muSCH.
Vallj igazat, te is vágysz tetszeni,
Költőink köztt szeretnél fényleni,
Akard, ’s megvan; légy újra az a’ mi voltál,
Szólj a’ szerént a’ hogy ifjonta szoltál,
Uj szót ne gyárts, a’ régit ne keressd,
A’ francziát, a’ deutschot ne kövessd;
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendjeidnek hasonló hangú véget.
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, ’s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a’ könnyű pályát
Hol Poocs szedett koszorujába – zsályát.
Jó; verd tehát bilincsekre magad’,
’S a’ verselés’ dühe ha megragad,
Zsongásidban*
<Zsong> Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,Mérd a’ mit az olasz ’s*
’s Utólag toldva a két szó közé. francz ’s német mérnek,Cserélj nehéz és könnyű tagokat,
A’ rímekben hím ’s nő hangzásokat,
Igy lesz neved, Muzsácskám, a’ Parnasszon,
– Örülj neki – Tekintetes Tudós Kisasszony.
| Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál,
Becsűletet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj, ha kell; de úgy, hogy mindenek,
Tudósok ’s Nemtudósok értsenek.
Nem élünk mi Athénben, nem Rómában;
Mit dúdolsz hát görög ’s deák szchémában?
Az a’ külszín, higyd-el, csak flosculusch;
Parturiunt, ’s lesz ridiculusch musch.
Szólj igazat: te is vágysz tetszeni;
Költőink közt szeretnél fényleni.
Akard, ’s megvan; légy újra az, a’ mi voltál,
Szólj a’ szerint, a’ hogy régebben szóltál;
Új szót ne gyárts, az ókat ne keressd,
A’ francziát, a’ dájcsot ne kövessd;
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendidnek hasonló-hangú véget.
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, ’s rím nem cseng végeken!
De te pirúlsz megfutni a’ könnyü pályát,
Hol X szedett koszorújába – zsályát;
Jó, verd tehát bilincsekre magad’,
’S a’ verselés’ dühe ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a’ mit az olasz ’s francz ’s német mérnek;
Cserélj nehéz és könnyű tagokat,
A’ rímekben nő ’s hím hangzásokat.
Így lesz neved, Múzsácskám! a’ Parnasszon:
– Örűlj neki! – Tekintetes Tudós kisasszony.
| Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál.
Becsűletet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj ha kell, de úgy, hogy mindenek,
Tudósok és Tudóskák értsenek.
Nem élünk Athénásban, nem Rómában.
Mit dúdolsz hát görög s deák skhémában?
Az a’ külszín, higyd-el csak flosculusch;
Partúriunt, s lesz ridiculusch musch.
Szóllj igazat; te is vágysz tetszeni.
Költőink közt szeretnél fényleni.
Akard, s megvan. Légy újra az, a’ mi voltál,
Szóllj a’ szerint, miként régebben szólltál.
Új szót ne gyárts, az ókat ne keressd,*
ne <kövessd> keressd
A’ francziát, a’ dájcsot ne kövessd.
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendidnek hasonló hangú véget.
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a’ könnyü pályát,
Hol X szedett koszorujába – zsáját.
Jó; verd tehát bilincsekre magad’,
S a’ verselés’ dühe ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a’ mit az olasz, francz, német mérnek.
Cserélj nehéz és könnyü tagokat,
A’ rímekben nő s hím hangzásokat.
Igy lesz neved, Muzsácskám, a’ Parnasszon –
Örűlj neki – Tekintetes Tudós Kisasszony.
|