Buczim, Weselényinek, kedvelt híve,
*Eredetileg: Kedvelt híve, Buczim, Weselényinek, Utóbb a szórend a szavak fölötti számokkal átrendezve, a sorkezdő nagy betű javítatlan maradt, em.
a’ te barátod
Hogy te magad hallgatsz, hogy hallgat Kornisod
1Gróf Kornis Mihály, 20 esztdős ifju, testvér bátyja a’ Buczy tanítványának.
érzi.
*<érzi> érzi.
Szólj, mint vagy te? miként vagyon ő? szólj, mint vagyon anyja,
2Gróf Kornis Ignátzné, Teleki Anna. Ez értette ’s szerette a’ Török Lajoshoz írt Epistolát az Erd. Muzéumban. Gróf Teleki Károly, Erdélyi Thesauráriusnak leánya.
*Ez az utolsó mondat új sorban, előtte jegyzetindex, utóbb áthúzva: <***)>
Nagy dísze Erdélynek, nagy dísze a’ Teleki háznak,
’S hív mint atyja, kinek hamvvedrét tiszteli jó ’s rossz.
Mint van Kenderesink?
3Kenderesi Gubern. Consiliárius.
****<*>)
az az új Fabrciusz, a’ ki
Szíve’ érzéseitől nehezebben hajolhat-el a’ mint
Fenn ösvényétől az egek’ szép fénye hajolhat.
’S a’ ki, midőn a’ fergetegek rá rontanak, ámbár
Némúlást javasol neki a’ lelketlen okosság,
Azt teszi a’ mit az ész, a’ tiszt, ’s széplelke tanácsol,
’S tilt a’ haszna-leső ravasz és lelketlen okosság.
Mint Feketénk
4Fricsi Fekete Ferencz 79 esztdős öreg Úr, a’ Spectator fordítója.
a’ nyájas öreg? kinek élete halkkal
’S hasznokat-hajtva fut-el, valamint a’ völgy’ ere, melly hol
Szent ligetet serdít, hol szomju holdakat öntöz.
serdít, adolescere facit, ex serdűl – sicut cserdít, ex cserdűl, pendít ex pendűl.
*A magyarázott szó a lapon az utolsó sorban van, a magyarázat a lap legajára van írva.
Emlékeztek e még rólam? vagy már is eloltá
A’ szeretett vendég’ képét a’ nem nagy időcske? Horat. szereti pajkosságból a’
Hol múlatsz te? Kolozsvártt e? a’ városi füst és diminutivumokat.
Lárma között vagy Szent-Benedeknek
5Szent Benedek, Kornisnak lakja.
*Itt és a szövegben is *) található, mert ez az index új kéziratlapon következik, sorrendben viszont az ötödik, értelemszerűen em.
lucellum Amiculus.
csendes ölében?
Távol ugyan Döbrenteitől, de Tihóra, hol eggy nagy-
Fényű férjfi (Cserei Miklós) szokott bíztos kebelébe fogadni,
’S a’ nekem olly kedves fejedelmi Zsibóra kinézvén.
Két hava mult-el már, hogy az eltávozni-szokatlan[t]
*Tollhiba, em.
Kisded honja megint elzárta, de nem fog-el engem
Gyermekeim szeretett keskeny köre, nem fog-el író
Asztalom úgy, hogy benneteket ne sohajtsalak,
*<szeresselek> sohajtsalak,
oh ti
Hirtelen elreppent szép nyolcz napok, isteni éjek!
És mikoron hátára veszen Bruce-öm, eggykor az Erdély’
Első ifjáé, ’s az enyém már – ángol atyának
’S Stambuli kanczának szép gyermeke – ’s rázza rövidre
Metszett kis farkát, ’s hattyúnyaka’ gyenge serényét,
’S játszva, szökelve, nyerítve viszen Kázmérba napamhoz,
’S eggy pár szép szemhez közelebb Házára-Mikónak, Mikóházára,
’S ifjúvá teszi a’ kit az évek’ sullya hanyatlat:
Oh akkor lelkem eggyütt van véletek a’ kert’
Szent csorgója körűl, hol az holdnak mágusi fénye
Játszva tekinte-le ránk az olasznyár’ ’s fenyvek’ homályán;
És ott a’ hol ezüst habjait a’ vad Szamos önti,
’S rőt Brüszöm anyja után szökdelleni kezde, legelső
Perjéjébe harapdálván, a’ szarvasok’, őzek’,
Fáczánok’ mezején; ’s kívánnám éltemet ott el
Tölteni közttetek és a’ kik hozzátok hasonlók.