I. Felvonás.
*Ez és a II. Felvonás párhuzamos oszlopokba írva, más változatokban ez a tördelés nem jelenik meg, jelentésképző vonatkozását ennek nem látjuk, így helytakarékosságot vélünk felfedezni ebben, így a felvonásokat egymás után közöljük.
Midőn Erdősi az első distichet
Csinálni merte Polyhymniánk
Fellépe a’ szent Olympba, ’s térdre hullván
A’ nagy Kroníon’ széke előtt, kiáltá:
Aldásodat, nagy Isten, kezdetemre!
Homérem’ lantja a’ földön újra zeng.
Hellász és Látzium nem holt-ki egészen.
Akard, és eggy szabad nép, mellyet én
És Líber vettünk kedvezéseinkbe,
Letészi vad tüzét, ’s Rómának és
Athénnek nyomdokán futásnak indúl
Ugy a’ hogy új nép nem futand soha.
A’ kezdet még csekély, de én Virágot
Leczkéim alá veszem, ’s Venúzium
Ismét meghallja a’ szózatos madárt.
Keblembe zárom Tétnek Aldozóját, Teti Plebánus
’S mint a’ midőn Aédon tiszteli
Horvát András.
*A két oszlop között az üres helyre szorítva.
B[á]jzengzetével
*Bajzengzetével Az ékezetet pótoltuk.
a’ győző Napistent,
Ki a’ telek’ vad szörnyeit elveré,
’S ismét felhozza a’ régen várt tavaszt,
A’ Zircz’ Apollja akként dicsértetik-meg.
Aldásodat, nagy Isten, kezdetemre
Zeüsz int, ’s a’ szép Kihallgatott
*<K…> Kihallgatott
virágait
Feltészi lábaihoz, ’s vígadva száll-el.
*száll-<f>el.
II. Felvonás.
’S beszéllje a’ Költő, mik történtek itt?
A’ nóta szép, mond A, de nem magyar;
Nekünk magyar kell, nem deák ’s görög.
’S ha kell külföldi, mért nem a’ tatár?
Mert a’ tatár rokonvér, monda B,
’S a’ syrus és zsidó ’s arabsz, velünk.
Erdősi servum pecus, így felel C,
’S rossz ímitátor; őtet viszketeg
Furdalja; ujakkal óhajt a’ seregben
Kimútattatni, hogy az az AZ ő. –
Mit? kérdi D; – ez új, ez a’ Szokással
Ellenkezésben áll; ’s jó é tehát?
Mert a’ Szokás itt, mint mindenhol, Úr.
’S ha jó is, ugy mond E, ki bízta rá
Hogy ő csináljon jót? A’ lant miénk,
’S nem a’ tiéd, nem az enyém ’s övé. Ezt Zsombori
Mindnyájan kezdjünk, hogy ha kell, nem Eggy.
mondja az Erd. Muzéum.
*A sor mellé szorítva a lap szélén, a vége a kötés miatt nem jól olvasható.
Mindnyájan, monda most F, semmiben
Nem tészünk kezdést; azt mindég csak Eggy,
Vagy csak kevés társ tészi. Am tehát
Próbálja mit tud ő, de hozza előnkbe
’S mi fogjuk neki mondani, tud é ő.
’S bár tudjon! tudni nem fog, hogyha Mi
Hogy nem tud, úgy találjuk, monda G.
Itélni jussom nekem is vagyon,
*A II. Felvonás az előző oldalon a jobb oszlopban volt olvasható, e sortól az új oldalon a bal oszlopban folytatódik és fejeződik be.
Igy szólla H mert én is Nép vagyok;
’S ki mondom: En nem értem. E’ szerént
Egyéb nincs hátra, mint hogy a’ kobozt,
Engesztelésűl, aldozza a’ Szokásnak,
Ha hív polgárnak óhajt
nézetődni.*néze<ttet>tődni. Ráírással jav.
Ne szólljon a’ kit nem hall a’ – siket.
III. Jelenés.
*Folytatólagosan az előző felvonás után, de a 7. sortól a jobb oszlopban folytatódik, s fejeződik be.
Erdősi után eggy vad csoport dühült
Gyötrő zengésre, ’s eggyik a’ szelés
Négy pontjain rímet kezde csattogatni.
Gonosz hexametert ’s pentametert
Gyártott nőstényke ’s hím ’s tudós ’s tudatlan,
És a’ tudatlan még makacsbb leve.
Szép! oh igen szép! mond Polymniának
A’ kancsal Isten; méltán kérkedel!
Ez é az a’ te Rómád és Athéned?
Sergemben, ugy mond Momusznak komoly
De csendes arcczal Polyhymnia,
Jót ’s rosszat eggyütt úgy lelsz, mint az ég’
Sergében leljük Ámort és Szilént,
És téged ormos, sánta, kancsal Isten.
Mellyíke a’ jó, mellyíke a’ gonosz,
Azt értik a’ kik engemet szeretnek;
’S epés gúnyoddal én nem gondolok.
Felszálla, ’s vitte a’ pártát kedvesének.