Matild.
Eltévedett az erdők’ sűrűjében
Az árva gyermek, ’s könnyekben aludt el,
Mert a’ kinek keblében éjeit
Egyébkor tölté, nem találta most.
Eggy hű Bramín meglátta a’ kínosan
Szendergő gyermeket, ’s elvitte hajlékához
És a’ mit itt természet nem teve,
Hűség tevé. Az árva gyermek és
A’ jó Bramín egymáshoz forradának.
Nemes lelkű! a’ hív Bramín te vagy;
A’ hálás árva gyermek én vagyok.
Léni
.*A Léni Mat-ból jav.
A’ másik én. ’S a’ melly nap
*<nép> nap Az áth. szó fölé írva.
tégedet
Nekünk adott ’s barátid hű körének,
Hogy élj sokáig ’s boldogúl, könyörgünk,
Oh hallja meg a’ hűség’ esdeklését
*hűség’ <szent szavát> esdeklését
Az ég. Légy példánk, gyámolunk, vezérünk
És a’ mit eddig tettél, tedd tovább is,
Te, ’s hozzád méltó nőd, szeressetek.