1.
Tekintsetek alá magas egetekből,
Ti a’ Majláth háznak elhunyt csillagai,
’S lássátok, mint kelnek régi nemetekből
Házatoknak ismét új ragyogványai.
GYÖRGY, a’ Honnak ’s Honthnak tündöklő nagy fénye
ANTAL, te, Zemplénynek öröme ’s reménye.
2.
(Zemplény szól.)
Én szűltem őtet, én neveltem,
Kevélyen láttam nagy fejlését,
Itten tevé első lépését,
De ah, a’ nem-hív elhagyott!
Most jő ’s enyém! ’s enyém ’s örökre!
Erőben űl fel kormányomra.
*kormányomra<!>.
Szent ég, tartsd meg boldogságomra
A’ jót, a’ hívet a’ nagyot.