Atyám, nagy példája ’s dísze gyermekidnek,
Kit kegyesség ’s szíved tiszta erkölcsei,
És hazájáért vett sebek ékesítnek,
Halljad, mik légyenek szíved’ érzései.
Midőn te születtél eggy Angyal szálla le
Enyhítni anyádnak epesztő kínjait,
’S így szóla: derítsd fel elméd’ örömekre,
Meghallotta az Úr kebled’ fohászait.
Felserdűl a’ gyermek és férfivá leszen
A’ hadak’ terheit fogja majd viselni,
Bénává vagdalják, ’s ismét erőt veszen
’S házasságba fog eggy szép ’s jó lyánnyal kelni.
Háza megszaporúl, terhe nevekedik,
Dolgait mint okos házatya rendeli;
Minden bajban hite éghez emelkedik,
Örömét, bánatját az Úrnak szenteli.
Néma az irígység, midőn őtet nézi,
Mert nincs szenny, nincs piszok tiszta életében,
*<erkölcsében> életében Az áth. szó felé írva.
Minden lépéseit törvényhez intézi,
’S gyermekit neveli szíve’ érzetében.
Így az Angyal, ’s eltűnt. A’ mit jövendőle,
Azt bételjesedve nagy örömmel látjuk,
’S itt lévén az a’ nap, melly tégedet szűle,
Az éghez éretted e’ kérést bocsátjuk:
Isten, tartsd meg soká jó anyánk’ jó férjét,
Isten, tartsd meg nekünk ezt a’ jó atyánkat,
Tartsd meg barátjai’ kevély ékességét,
Tartsd meg tanítónkat, díszünket, példánkat.