Jót, rosszat érez a’ barom, de hallgat;
Jót, rosszat érez ’s elbeszélli az ember;
Jót, rosszat érez ’s zengi a’ lant’ fija.
’S ez tűzzel és magának, valami
Dagasztja keblét: nem mint a’ közember,
Ki csak szükségből ’s faggyal ont panaszt.
’S a’ mennyivel az ember több ’s nemesb
Mint a’ mezők’ lakója: annyival
Több és nemesb a’ költő mint azok.