E’ Zsoltár a’ jó erkölcsöt és jámborságot úgy ajánlya, mint az igaz boldogságnak kútfejét. Szerzője ösmeretlen. Szent Basilius a’ Zsoltárok’ rövid előszavának nevezi: proemium breve Psalmorum.
1. Boldog ember az,
ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem jár,
úttyán a’ bűnösöknek meg nem állapodik,
* Zsk4, 273a: a’ bűnösök <ösvénnyén> meg nem állapodik; úttyán
’s a’ gúnyolóknak székénn nem üldögél;
2. inkább az Úrnak törvénnyében gyönyörködvén,
csak errűl elmélkedvén szüntelen:
* Zsk4, 273a: csak errűl elmélkedvén <éjjel-nappal> szüntelen:
3. Hasonló ő a’ víznél plántáltt fához,
melly annak üdejében gyümölcsöt hoz,
’s mellynek levele meg nem hervad; –
* Zsk4, 273a: <és> levele meg nem hervad; ’s mellynek
tenyészik minden, a’ mihez fog.
* Zsk4, 273a: tenyészik minden, a’ mit kezd. (a’ mibe kezd, a’ mihez fog)
4. Nem így az istentelenek!
A’ széltűl szerteragadtt polyvák ők.
* Zsk4, 273a: Ők mint a’ polyva, melly a’ széltűl szóratik. (Ollyanok ők, mint a’ széltűl szórtt polyva.)
5. A’ gonoszok ki nem állyák az ítéletet;
* Zsk4, 273a: Ki nem állyák a’ gonoszok az ítéletet,
a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlésit.
6. A’ jóknak úttya kedves az Úr előtt;
a’ rosszak’ ügyekezete füstbe megy.
Az 1. versben a’ bűnösöknek úttya, úgyszinte a’ jámboroké is, Zsidó idiotismus, avvagy szójárás, melly a’ Magyarban is, legalább a’ religyióbéli dolgokrúl, járatos és mindenütt ösmeretes, az életnek, vagy gondolkozásnak módgya, ’s magunknak jó vagy rossz viselése helyett. Ülni a’ gúnyolóknak, a’ szent dolgokbúl csúfot űzőknek székénn annyi, mint velek társalkodni, szövetkezni. Így olvassuk a’ 25. Zsolt. 4. vben is: nem ülök én a’ hiú embereknek gyülekezetében: olly annyira nem mulatok velek, hogy nállok le sem ülök. A’ járni, állani, és ülni ígék a’ társalkodásnak egész környékét kifejezik.
A’ 4. versben a’ polyvátúl kölcsönzött hasonlatosság nagyon kedves a’ Zsidó Poétáknál, mikor a’ gonoszok’ szerencséjének sebes változását, ’s a’ világi javaknak múlékonyságát rajzollyák. Ollyanok legyenek, mint a’ szél előtt a’ polyva. (34. Zsolt. 5. v.) Ollyanok lesznek mint a’ polyva, mellyet a forgószél a’ szérőrűl elragad. (Ozeás 13. R. 3. v.) Itt e’ hasonlatosság általellenébe tetetvén a’ mindenkor zöldellő gyümölcsfának, felségesen érzékenyítő erőre jut.
Az 5. versben csak a’ jó embereknek ítéletérűl van a’ szó, mellyrűl a’ szent Író a’ 6. versben az Istennek ítéletére emelkedik.