1819 Aa |
Aa |
1820 Ab |
1821 Ab |
1822 B |
|---|---|---|---|---|
E’ Zsoltár a’ jó erkölcsöt és jámborságot úgy ajánlya, mint az igaz boldogságnak kútfejét. Szerzője ösmeretlen. Szent Basilius a’ Zsoltárok’ rövid előszavának nevezi: proemium breve Psalmorum.
1. Boldog ember az,
ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem jár,
úttyán a’ bűnösöknek meg nem állapodik,
’s a’ gúnyolóknak székénn nem üldögél;
2. inkább az Úrnak törvénnyében gyönyörködvén,
csak errűl elmélkedvén szüntelen:
3. Hasonló ő a’ víznél plántáltt fához,
melly annak üdejében gyümölcsöt hoz,
’s mellynek levele meg nem hervad; –
tenyészik minden, a’ mihez fog.
4. Nem így az istentelenek!
A’ széltűl szerteragadtt polyvák ők.
5. A’ gonoszok ki nem állyák az ítéletet;
a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlésit.
6. A’ jóknak úttya kedves az Úr előtt;
a’ rosszak’ ügyekezete füstbe megy.
Az 1. versben a’ bűnösöknek úttya, úgyszinte a’ jámboroké is, Zsidó idiotismus, avvagy szójárás, melly a’ Magyarban is, legalább a’ religyióbéli dolgokrúl, járatos és mindenütt ösmeretes, az életnek, vagy gondolkozásnak módgya, ’s magunknak jó vagy rossz viselése helyett. Ülni a’ gúnyolóknak, a’ szent dolgokbúl csúfot űzőknek székénn annyi, mint velek társalkodni, szövetkezni. Így olvassuk a’ 25. Zsolt. 4. vben is: nem ülök én a’ hiú embereknek gyülekezetében: olly annyira nem mulatok velek, hogy nállok le sem ülök. A’ járni, állani, és ülni ígék a’ társalkodásnak egész környékét kifejezik.
A’ 4. versben a’ polyvátúl kölcsönzött hasonlatosság nagyon kedves a’ Zsidó Poétáknál, mikor a’ gonoszok’ szerencséjének sebes változását, ’s a’ világi javaknak múlékonyságát rajzollyák. Ollyanok legyenek, mint a’ szél előtt a’ polyva. (34. Zsolt. 5. v.) Ollyanok lesznek mint a’ polyva, mellyet a forgószél a’ szérőrűl elragad. (Ozeás 13. R. 3. v.) Itt e’ hasonlatosság általellenébe tetetvén a’ mindenkor zöldellő gyümölcsfának, felségesen érzékenyítő erőre jut.
Az 5. versben csak a’ jó embereknek ítéletérűl van a’ szó, mellyrűl a’ szent Író a’ 6. versben az Istennek ítéletére emelkedik.
| E’ Zsoltár a’ jó erkölcsöt és jámborságot úgy ajállya, mint az igaz boldogságnak kútfejét. [266a: Fő tárgya Josue’ Könyvének I. Részébűl, 8. versébűl kölcsönöztetett.] Szerzője ösmeretlen. Szent Basilius a’ Zsoltárok’ rövid előszavának nevezi: prooemium breve Psalmorum.
Az 1. versben a’ bűnösöknek úttya, vagy a’ jámboroké is, Zsidó idiotismus, avvagy szójárás, melly a’ Magyarban is, legalább a’ relígyióbéli dolgokrúl, járatos és mindenütt ösmeretes, az életnek vagy gondolkozásnak módgya, ’s magunknak jó vagy rossz viselése helyett. Ülni a’ gúnyolóknak, a’ szent dolgokbúl csúfot űzőknek székénn annyi, mint velek társalkodni, szövetkezni. Így olvassuk a’ 25. Zsolt. 4. v. is: nem ülök én a’ hiú embereknek gyülekezetében: olly annyira nem mulatok velek, hogy nállok le sem ülök. A’ járni, állani és ülni ígék a’ társalkodásnak egész környékét kifejezik.
Mivel napkeletben nyáronn ritkán esik, a’ forrásokot, patakokot, vagy csatornákonn még a’ nagyobb folyónak vizébűl is az eggyik részt, a’ szántóföldekenn, rétekenn, és keretkenn keresztűl vezetik, a’ szükséges öntözésnek okáért. A’ fák az illyen vizek mellett, még a’ legnagyobb hőségben is, el nem vesztik leveleiket, és kívántt gyümölcsöt hoznak. Lásd Thevenot Voyage du Levant, T. II. p. 187. és Korte Reise, S. 431. – Tenyészik minden, a’ mihez fog. Lásd Jeremiást XVIII. 8.
A’ 4. versben a’ polyvátúl kölcsönzött hasonlatosság nagyon kedves a’ Zsidó Poétáknál, mikor a’ gonoszok’ szerencséjének sebes változását, ’s a’ világi javaknak múlékonyságát rajzollyák. Ollyanok legyenek, mint a’ szél előtt a’ polyva. (34. Zsolt. 5. v.) Ollyanok lesznek, mint a’ polyva, mellyet a’ forgó szél a’ szérőrűl elragad. (Ozéás. 13. R. 3. v.) Így szól Jób is. XXI. 18. A’ napkeletieknek gabonaszórásárúl Lásd Shaw’ s Reisen I. Th. S. 215.
Az 5. versben csak a’ jó embereknek ítéletérűl van a’ szó, mellyrűl a’ Szent Író a’ 6. versben az Istennek itéletére emelkedik. Hogy a’ gonoszok még ezen életben sem kerűlik el gonoszságaiknak szomorú következéseit, világosan olvasssuk Jóbnál V. 4. azutánn a’ CVIII. Zsolt. 6. és 7. és a’ CXI. Zsolt. 5.
| E’ Zsoltár a’ jó erkölcsöt és jámborságot úgy ajánlya, mint az igaz boldogságnak kútfejét. Szerzője ösmeretlen. Szent Basilius a’ Zsoltárok’ rövid előszavának nevezi: proemium breve Psalmorum.
1. Boldog ember az,
ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem járt;
a’ bűnösök’ úttyánn meg nem állapodik;
’s a’ gúnyolóknak székénn nem üldögél:
2. inkább az Úrnak törvénnyében gyönyörködvén,
csak errűl elmélkedvén szüntelen’.
3. Hasonló ő a’ víznél plántáltt fához,
melly annak üdejében gyümölcsöt hoz,
’s mellynek levele meg nem hervad; –
tenyészik minden, a’ mihez fog.
4. Nem így az istentelenek!
A’ széltűl szerteragadtt polyvák ők.
5. A’ gonoszok ki nem állyák az itéletet,
a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlésit.
6. A’ jóknak úttya kedves az Úr előtt;
a’ rosszak’ ügyekezete füstbe megy.
Az 1. versben a’ bűnösök’ úttya, úgyszinte a’ jámboroké is, Zsidó idiotismus, avvagy szójárás, melly a’ Magyarban is, legalább a’ religyióbéli dolgokrúl, járatos és mindenütt ösmeretes, az életnek, vagy gondolkozásnak módgya, ’s magunknak jó vagy rossz viselése helyett. Ülni a’ gúnyolóknak, a’ szent dolgokbúl csúfot űzőknek székénn annyit tesz, mint velek társalkodni, szövetkezni. Így olvassuk a’ 25. Zsolt. 4. vben is: nem ülök én a’ hiú embereknek gyülekezetében: olly annyira nem mulatok velek, hogy nállok le sem ülök. A’ járni, állani, és ülni igék a’ társalkodásnak egész környékét kifejezik.
A’ 4. versben a’ polyvátúl kölcsönzött hasonlatosság nagyon kedves a’ Zsidó Poétáknal, mikor a’ gonoszok szerencséjének sebes változását, ’s a’ világi javaknak múlékonyságát rajzollyák. Ollyanok legyenek, mint a’ szél előtt a’ polyva. (34. Zsolt. 5. v.) Ollyanok lesznek mint a’ polyva, mellyet a forgó szél a’ szérőrűl elragad. (Ozéás 13. R. 3. v.) Itt e’ hasonlatosság, általellenébe tetetvén a’ mindenkor zöldellő gyümölcsfának, felségesen érzékenyítő erőre jut.
Az 5. versben csak a’ jó embereknek itéletérűl van a’ szó, mellyrűl a’ szent Író a’ 6. versben az Istennek itéletére emelkedik.
| Az Egyházi Magyar’ Ékesenszóllásrúl való barátságos Tanácskozásoknak Folytatása.
27. §. Az Ellenkép. […] Az ellenkező tárgyakbúl öszvetett ellenkép hasonlíthat egymáshoz személyeket, hasonlíthat dolgokot is. Hányszor talállyuk a’ szent Könyvekben egymással öszvetartva a’ Jámbort a’ Gonosszal? Mint mikor Dávid az I. Zsoltárban imígy szóll: „Boldog ember az, ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem jár; a’ bűnösök’ úttyánn meg nem állapodik, ’s a’ gúnyolóknak székénn nem üldögél: inkább az Úrnak törvénnyében gyönyörködvén, csak errűl elmélkedvén szüntelen’. Hasonló ő a’ víznél plántáltt fához, melly annak üdejében gyümölcsöt hoz, ’s mellynek levele meg nem hervad; tenyészik minden, a’ mihez fog. Nem így az istentelenek! A’ széltűl szerteragadtt polyvák ők. A’ gonoszok ki nem állyák az ítéletet, a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlésit. A’ jóknak úttya kedves az Úr előtt; a’ rosszak’ ügyekezete füstbe megy.”
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:] Versio Káldiana. 1. Bóldog ember, a' ki az istenteleneknek tanátsán nem járt, és a' bünösök útán nem állott, és a' dögletesség székiben nem ült: 2. Hanem az Úr törvényében az ö akarattya, és az ö törvényében elmélkedik éjjel, és nappal. 3. És lészen mint a' fa, melly a' vizek folyása mellett plántáltatott, melly megadgya gyümöltsét az ö idejében: És a' levele el-nem húll: és mind, a' miket tselekeszik, meg- szerentséssittetnek. 4. Nem igy az istentelenek, nem igy: hanem mint a' por, mellyet el-hány a' szél a' föld szinéről. 5. Az-okáért meg nem álhatnak az istentelenek az itéletben: sem a' bünösök az igazak gyüleközetében. 6. Mert isméri az Úr az igazak útát: és az istentelenek úta el-vész. 1. Boldog ember az,
ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem jár,
a’ bűnösöknek úttyán meg nem állapodik,
’s a’ gúnyolóknak gyülekezetében nem üldögél,
2. Hanem az Úrnak törvénnyében gyönyörködik,
törvényérűl elmélkedik éjjel-nappal.
3. Hasonló lesz ő a’ vízjárások mellé ültetett fához,
melly annak üdejében gyümölcsöt hoz,
’s mellynek levele le nem húll; –
Mindennek, a’ mihez fog, szerencsés előmenetele lessz.
4. Nem így az istentelenek, nem így;
hanem mint a’ polyva, mellyet a’ szél elhány.
5. Azért a’ gonoszok ki sem állyák az ítéletet:
sem a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlését.
6. Mert a’ jóknak ösvénnye kedves az Úr előtt;
és a’ rosszaknak úttya elvesz.
|