E’ Zsoltár a’ jó erkölcsöt és jámborságot úgy ajánlya, mint az igaz boldogságnak kútfejét. Szerzője ösmeretlen. Szent Basilius a’ Zsoltárok’ rövid előszavának nevezi: proemium breve Psalmorum.
1. Boldog ember az,
ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem járt;
a’ bűnösök’ úttyánn meg nem állapodik;
’s a’ gúnyolóknak székénn nem üldögél:
2. inkább az Úrnak törvénnyében gyönyörködvén,
csak errűl elmélkedvén szüntelen’.
3. Hasonló ő a’ víznél plántáltt fához,
melly annak üdejében gyümölcsöt hoz,
’s mellynek levele meg nem hervad; –
tenyészik minden, a’ mihez fog.
4. Nem így az istentelenek!
A’ széltűl szerteragadtt polyvák ők.
5. A’ gonoszok ki nem állyák az itéletet,
a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlésit.
6. A’ jóknak úttya kedves az Úr előtt;
a’ rosszak’ ügyekezete füstbe megy.
Az 1. versben a’ bűnösök’ úttya, úgyszinte a’ jámboroké is, Zsidó idiotismus, avvagy szójárás, melly a’ Magyarban is, legalább a’ religyióbéli dolgokrúl, járatos és mindenütt ösmeretes, az életnek, vagy gondolkozásnak módgya, ’s magunknak jó vagy rossz viselése helyett. Ülni a’ gúnyolóknak, a’ szent dolgokbúl csúfot űzőknek székénn annyit tesz, mint velek társalkodni, szövetkezni. Így olvassuk a’ 25. Zsolt. 4. vben is: nem ülök én a’ hiú embereknek gyülekezetében: olly annyira nem mulatok velek, hogy nállok le sem ülök. A’ járni, állani, és ülni igék a’ társalkodásnak egész környékét kifejezik.
A’ 4. versben a’ polyvátúl kölcsönzött hasonlatosság nagyon kedves a’ Zsidó Poétáknal, mikor a’ gonoszok szerencséjének sebes változását, ’s a’ világi javaknak múlékonyságát rajzollyák. Ollyanok legyenek, mint a’ szél előtt a’ polyva. (34. Zsolt. 5. v.) Ollyanok lesznek mint a’ polyva, mellyet a forgó szél a’ szérőrűl elragad. (Ozéás 13. R. 3. v.) Itt e’ hasonlatosság, általellenébe tetetvén a’ mindenkor zöldellő gyümölcsfának, felségesen érzékenyítő erőre jut.
Az 5. versben csak a’ jó embereknek itéletérűl van a’ szó, mellyrűl a’ szent Író a’ 6. versben az Istennek itéletére emelkedik.