HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
I. Zsoltár.
Beatus vir, qui non abiit in consilio impiorum.
A’ jámbornak boldogsága.
E’ Zsoltár a’ jó erkölcsöt és jámborságot úgy ajállya, mint az igaz boldogságnak kútfejét. [266a: Fő tárgya Josue’ Könyvének I. Részébűl, 8. versébűl kölcsönöztetett.] Szerzője ösmeretlen. Szent Basilius a’ Zsoltárok’ rövid előszavának nevezi: prooemium breve Psalmorum.
Az 1. versben a’ bűnösöknek úttya, vagy a’ jámboroké is, Zsidó idiotismus, avvagy szójárás, melly a’ Magyarban is, legalább a’ relígyióbéli dolgokrúl, járatos és mindenütt ösmeretes, az életnek vagy gondolkozásnak módgya, ’s magunknak jó vagy rossz viselése helyett. Ülni a’ gúnyolóknak, a’ szent dolgokbúl csúfot űzőknek székénn annyi, mint velek társalkodni, szövetkezni. Így olvassuk a’ 25. Zsolt. 4. v. is: nem ülök én a’ hiú embereknek gyülekezetében: olly annyira nem mulatok velek, hogy nállok le sem ülök. A’ járni, állani és ülni ígék a’ társalkodásnak egész környékét kifejezik.
Mivel napkeletben nyáronn ritkán esik, a’ forrásokot, patakokot, vagy csatornákonn még a’ nagyobb folyónak vizébűl is az eggyik részt, a’ szántóföldekenn, rétekenn, és keretkenn keresztűl vezetik, a’ szükséges öntözésnek okáért. A’ fák az illyen vizek mellett, még a’ legnagyobb hőségben is, el nem vesztik leveleiket, és kívántt gyümölcsöt hoznak. Lásd Thevenot Voyage du Levant, T. II. p. 187. és Korte Reise,*
[Bizonytalan olvasat.]
S. 431. – Tenyészik minden, a’ mihez fog. Lásd Jeremiást XVIII. 8.
A’ 4. versben a’ polyvátúl kölcsönzött hasonlatosság nagyon kedves a’ Zsidó Poétáknál, mikor a’ gonoszok’ szerencséjének sebes változását, ’s a’ világi javaknak múlékonyságát rajzollyák. Ollyanok legyenek, mint a’ szél előtt a’ polyva. (34. Zsolt. 5. v.) Ollyanok lesznek, mint a’ polyva, mellyet a’ forgó szél a’ szérőrűl elragad. (Ozéás. 13. R. 3. v.) Így szól Jób is. XXI. 18. A’ napkeletieknek gabonaszórásárúl Lásd Shaw’ s Reisen I. Th. S. 215.
Az 5. versben csak a’ jó embereknek ítéletérűl van a’ szó, mellyrűl a’ Szent Író a’ 6. versben az Istennek itéletére emelkedik. Hogy a’ gonoszok még ezen életben sem kerűlik el gonoszságaiknak szomorú következéseit, világosan olvasssuk Jóbnál V. 4. azutánn a’ CVIII. Zsolt. 6. és 7. és a’ CXI. Zsolt. 5.