Az Egyházi Magyar’ Ékesenszóllásrúl való barátságos Tanácskozásoknak Folytatása.
27. §. Az Ellenkép.
[…] Az ellenkező tárgyakbúl öszvetett ellenkép hasonlíthat egymáshoz személyeket, hasonlíthat dolgokot is. Hányszor talállyuk a’ szent Könyvekben egymással öszvetartva a’ Jámbort a’ Gonosszal? Mint mikor Dávid az I. Zsoltárban imígy szóll: „Boldog ember az, ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem jár; a’ bűnösök’ úttyánn meg nem állapodik, ’s a’ gúnyolóknak székénn nem üldögél: inkább az Úrnak törvénnyében gyönyörködvén, csak errűl elmélkedvén szüntelen’. Hasonló ő a’ víznél plántáltt fához, melly annak üdejében gyümölcsöt hoz, ’s mellynek levele meg nem hervad; tenyészik minden, a’ mihez fog. Nem így az istentelenek! A’ széltűl szerteragadtt polyvák ők. A’ gonoszok ki nem állyák az ítéletet, a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlésit. A’ jóknak úttya kedves az Úr előtt; a’ rosszak’ ügyekezete füstbe megy.”