1795 A |
1795 Ba |
1803 Bb |
1806 Bb |
|---|---|---|---|
Szakadnak már aʼ fellëgek,
derűlnek az egek;
gyöngyöznek aʼ tar fűzësëk,
zöldűlnek aʼ hëgyek.
Zsibongnak aʼ kis tollasok
aʼ nyirkos ágakonn,
szökdösnek aʼ sok állatok
aʼ hantos dombokonn.
Aʼ téli sírnak méllyibűl
aʼ föld kiköltözik,
ʼs új lelket vévén nedvibűl,
friss színbe öltözik.
Illyenkor volt, hogy tégëdët
először láttalak,
ʼs mëgnyervén, Laura! szívedët
hő csókra birtalak.
Érëzvén igy, hogy mëg nem vetsz
fëlújjúlt mindënëm!
és áh! azóta, hogy szeretsz,
mëlly boldog életëm!
Jer hát, o Laura! üllyük mëg
frigyünknek ünnepét,
ʼs ëgy csókod által újjítsd mëg
szërëncsémʼ kezdetét.
Ha véled édës kedveit
szívemnek tölthetëm,
ezër világnak kincseit
örömmel mëgvetëm.
| Aʼ sínlő hónak méllyibűl
aʼ föld kiköltözik,
ʼs friss lelket vévén nedvibűl,
új zöldbe öltözik.
Fëlszállnak aʼ ködfellegëk,
kék bóttyok fëlderűl.
Újjúlnak mindën termetëk, Zsendűlnek
ʼs aʼ szív is mëghevűl.
Illyenkor volt, hogy tégëdët
először láttalak,
ʼs mëgnyervén, Laura! szívedët
hő csókra birtalak
Mëgértvén azt, hogy mëg nem vetsz,
fëlújjúlt mindënem;
és áh! azóta, hogy szeretsz,
mëlly boldog életëm.
Jer hát, o Laura! üllyük mëg
frigyünknek kezdetét,
ʼs ëgy csókod által újjítsd mëg,
szërëncsémʼ kezdetét.
Ha véled édës kedveit
szívemnek tölthetëm,
ezër világnak kincseit az új tavasznak díszeit
örömmel mëgvetëm. mënnyeknek hírdetëm.
| Aʼ sínlő hónak méllyibűl
aʼ föld kiköltözik,
ʼs új lelket vévén nedvibűl,
friss zöldbe öltözik.
Széllyednek aʼ ködfellegek,
kék bóttyok felderűl,
zsendűlnek minden termetek,
ʼs aʼ szív is meghevűl.
Illyenkor volt, hogy tégedet
először láttalak,
ʼs megnyervén, Laura! szívedet
hő csókra birtalak. szent frígyre
Érezvén csak, hogy meg nem vetsz,
mint újjúlt mindenem!
és áh! azóta, hogy szeretsz,
melly boldog életem!
Jer hát Barátném! üllyük meg
frígyünknek ünnepét,
ʼs eggy csókod által újjítsd meg ʼs eggy tiszta csókkal
szerencsémʼ kezdetét.
| Aʼ sínlő hónak méllyibűl
aʼ föld kiköltözik,
ʼs új lelket vévén nedvibűl
friss zöldbe öltözik.
Széllednek aʼ ködfellegek,
kék bóttyok felderűl.
Zsendűlnek minden termetek,
ʼs aʼ szív is meghevűl.
Illyenkor volt, hogy tégedet
először láttalak,
ʼs megnyervén, Klári! szívedet,
szent frígyre birtalak.
Érezvén, csak hogy meg nem vetsz,
mint újjúlt mindenem!
és áh! azóta, hogy szeretsz,
melly boldog életem!
Jer hát, Barátném! üllyük meg
frígyünknek ünnepét,
ʼs eggy tiszta csókkal újjítsd meg
szerencsémʼ kezdetét.
|