VIII.
EGGY HAJÓRA.
Székesfejérváratt, 1790.
A’ tengerbe megint e’ habok, ó Hajó
Bé-visznek. Mit akarsz? Partodat el-ne hagyd!
Látod, nints eveződ, nints
Eggy kormány-vezetőd sehol.
A’ széltől sebesűltt árbotzod el-törött,
A’ vonszó kötelid meg-szakadoztanak,
Mélyebb vízre tehát így,
És tengerre botsátkozol?
Nints épség levegő vásznaidon, ’s kiket
Védelmedre kiálts nintsenek Istenid,
Ámbár Pontusi* termés
Ámbár régi fenyő-fa légy,
’S hirdessd nagy nevedet ’s fő nevedet! Hiszen
A’ Révész, ha szemes, tzifra hajóiban
Nem bízik; te ha tsúf nem
Kívánsz lenni magadra jól –
Vígyázz! – Érted elég únalom érte már,
’S most több gondok ölik szívemet újolag,
E’ tenger’ veszedelmes
Örvényit ’s szigetét kerűld!
VIRÁG BENEDEK.