Az Orpheus abban a teljességben, ahogy itt megjelenik, sehol nem található fel. Az általunk ismert példányokban – leszámítva három téves nyomatot – a számok beosztása és szövege lényegében egyező, viszont a mellékletek (borítók, metszetek, tartalomjegyzék, hibaigazító) csak nagyon hiányosan vannak meg, mindössze a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik példánya tartalmazza mindegyiket (ebben viszont a Mapes-fordítás javítása nincs meg). Célunk tehát az volt, hogy hozzáférhetővé tegyük a folyóirat lehető teljességét, a kritikai kiadások elvei szerint javított szöveggel.

A példányok felkutatásában a Magyar sajtóbibliográfia 1705–1849 (szerk. V. Busa Margit, Bp. 1986.) című kiadvány alapján indultunk el. Az itt jelzett lelőhelyek közül Pannonhalmán, Sopronban és Vácott nem található Orpheus, viszont a bibliográfiában megadottakon kívül felleltünk még egyet-egyet Budapesten, Pozsonyban és Debrecenben (a példányok felkutatásában és ellenőrzésében segítségemre volt Czoma László, Egyed Emese, Görömbei András, Kalla Zsuzsa, Ozsvald Árpád, Penke Olga, Porkoláb Tibor, Sándor György, Simon Ferenc, Takács Andrea, segítségükért ezúton is köszönetet mondok).

 1. Debrecen, Egyetemi Könyvtár (két teljes példány, alapszövegünk a 757.164 jelzetű volt)

 2. Debreceni Egyetem, Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet könyvtára (csak az első kötet, kék borítókkal)

 3. Egyetemi Könyvtár, Budapest (két teljes példány, kék borítókkal, téves nyomat javításával)

 4. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (négy példány, egy téves nyomattal)

 5. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest

 6. Ráday Gyűjtemény, Budapest

 7. Országgyűlési Könyvtár, Budapest

 8. Eötvös Kollégium Könyvtára, Budapest (az első kötet)

 9. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (két teljes, három töredékes példány, unikum kék borítókkal, téves nyomattal)

 10. Sárospatak, a Református Kollégium Könyvtára (egy példány, két téves nyomattal)

 11. Keszthely, Helikon Kastélymúzeum

 12. Szeged, Egyetemi Könyvtár

 13. Miskolc, Lévay József Könyvtár

 14. Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár (kék borítókkal)

 15. Pozsony, magántulajdon (csak az első kötet, egy kék borítóval)

Ozsvald Árpád közleményében ismertette (Irodalomismeret 1997. 4. sz., 83–84.) az Orpheus egy példányát, amely saját tulajdonában van és amelyben Kazinczy autográf bejegyzései találhatóak. A címlapra 1815-ig írott műveinek felsorolása került, a lapban közölt saját verseihez pedig szövegjavításokat jegyzett oda. Ezek a javítások, mint Ozsvald Árpád megállapította, egyeznek a Váczy-féle 1903-as kiadás szövegváltozatával, vagyis e példányt mintegy fogalmazványként használhatta Kazinczy a szóban forgó versek esetében. Az első számban olvasható Literatori Tudósítások végén csak kezdőbetűvel jelzett nevekhez a kipontozott helyre odaírta a teljes neveket (Görög, Kerekes, Zlinszky). Ozsvald Árpád idéz továbbá a negyedik szám hátsó borítóján található Jelentésből is. A bejegyzések, mint az a fentiekből egyértelműen kiderül, késeiek, s így nem jöhetnek szóba sem korrektúraként, sem szövegváltozatként.

 1. Busa Margit és Virágh Rózsa közleményükben (MKSz. 1956., 63.) felhívták a figyelmet az OSZK egy Orpheus-példányára (mai jelzete: 532.034/1), amelybe bele van kötve az első kötet egy olyan címlapja, amelyen a megjelenés évszámaként 1890 szerepel 1790 helyett. További eltérés, hogy Hónapos helyett Hólnapos, valamint Kötet helyett Köttet olvasható ott. Ugyanez a téves nyomat megtalálható még a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárában (jelzete: FF 1069), a miskolci Lévay József Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is (H 253/4).

 2. Ugyancsak a nevezett sárospataki példányban, az Orpheus legelső számának 48. lapján A’ Sóhajtás című vers csak egy versszakkal szerepel (a kettő helyett), a Batsányira utaló lábjegyzet teljesen hiányzik, a helyén a javított lenyomatban a főszövegbe került Jegyzések eleje és vége áll, a következő formában: „Ez Olaszúl így van: [itt az olasz versszöveg következik, egyezően] Kedves Anyai Nyelvünk, mikor fognak végre tégedet Szépeink érdemed szerint betsülni?” Ezzel a téves nyomattal másutt nem találkoztunk. A javított változat a szám végére van bekötve.

 3. Kazinczy a PEml.-ben az Orpheusról szólván megemlíti, hogy „a Gualterus Mapes éneke sorainak csak első szavait rakta fel a betűszedő” (KazMűv. 302.). A verset Ráday Gedeon fordította és a júliusi számban, a 290–293. lapokon jelent meg, a latin eredetivel párhuzamosan. A 7. lapszámot 1791 áprilisában személyesen adta át Kazinczy Rádaynak, aki ezt elfelejtvén decemberben szóvá tette, hogy még az sincs meg neki. Kazinczy válaszában hivatkozik a Mapes-fordítás kapcsán elkövetett nyomdai hibák miatt szükségessé vált újranyomtatásra is: „a’ Gvalterus Mapes deák és Magyarra fordított darabjának hibás nyomtatását pirulva mutattam […] Nem azt felelem tehát, hogy a’ hatodik és hetedik darab már ki jött; hanem azt, hogy a’ 7-dik darabban hibássan le nyomtatott Gvalterus Mápes verse meg vagyon igazítva”. (KazLev. II. 229.) A javítás még a nyáron elkészülhetett, ahogy azt Földi János 1792. augusztus 10-i leveléből látjuk: „Az Orpheus Juliussát most másod Exemplárban küldötted hozzám. Gyanakodtam, hogy talám egészen újra van nyomtatva, azért öszve vetettem ez újat a’ régivel. Találtam is benne különbséget, t. i. a’ Mapes Gvalter Kortsma dalát itt egészen kipótolva. Tehát ezt megtartom magamnak, a’ másikat Tenéked vissza küldöm, hogy szolgálhass valakinek vele.” (KazLev. II. 266.) A javított változatot azonban nemigen sikerült elterjesztenie Kazinczynak, legalábbis az általunk ismert példányokban mindössze egy helyen szerepel az újranyomott változat (Egyetemi Könyvtár, Budapest, P 20.106, a két kötetbe kötött példányban). A jelen kiadásban azonban természetesen ezt közöljük főszövegként, s alább megadjuk a téves nyomatot:

 *Oxóniai Kánonok a’ XIIIdik Század elején. – Le van fordítva Ánglus nyelvre is. Németre Bürgeren kivűl, Brettschneider is le-fordította. Mind ezt; mind amazt láthatod Vers-gyűjteményeikben.

A belső címlapok, az egyes kötetekhez tartozó tartalomjegyzékek és a hibaigazítók többnyire megtalálhatóak a példányokban, a metszetek azonban már csak részlegesen, mintegy fele-fele arányban. A legrosszabb a helyzet az egyes számokhoz külön készült és csatolt kék borítókkal, mert ezeket a beköttetéskor rendszerint eldobálták. A fennmaradt példányok a Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének könyvtárában, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban találhatóak. Különösen fontos ez utóbbi lelőhely, részben mert unikumot őriz, részben pedig mert bekötetlen, ív formájú példány is fellelhető ott. A kék borítók is ív formában készültek, az 5. és 7. szám borítóinak őrszavai alapján megállapítható, hogy mindig a tartalomjegyzék volt az előborító. A hátsó borítók szövegeinek datálása összhangban van a számok megjelenési idejéről szóló más filológiai adatokkal. A I. kötet utolsó darabjához nincs tartalomjegyzék, ehhez címlapot és a kötetre visszatekintő Jelentést csatolt Kazinczy.

 A folyóirat itt felsorolt részei mellékleteknek tekinthetőek (l. 396–398.), s ennek megfelelően külön közöljük ezeket. A metszeteket méretazonosan adjuk, a tartalomjegyzékekbe az eredeti oldalszámok mellé mindenütt beírtuk a jelen kiadás oldalszámait is, így részletes tartalomjegyzéket külön nem készítettünk, csak betűrendes tartalommutatót. Az eredeti tartalommutatók végéről lemaradt az Orpheus utolsó három közleménye, valamint kimaradt néhol egy-egy Literátori tudósítás, ezeket a betűrendes tartalommutatóban regisztráljuk, miként a borítókon található szövegek címeit is. Az Igazítások mindkét kötetben a Foglalattal egy ívre vannak nyomva, első oldalként, mi itt az áttekinthetőség végett külön közöljük ezeket, a Foglalatok után.

A Heliconi virágok című évkönyv kiadása, mint arról a lap története kapcsán részletesen írtunk, szorosan összefügg az Orpheus koncepciójával, így szükségesnek láttuk függelékben való közlését. Minthogy azonban a Heliconi virágok megjelent kötetének anyaga igen nagy részben egyezik az Orpheus és a Magyar Museum közleményeivel, az ismétlések elkerülése végett csak a tartalomjegyzékét adjuk. Az összefüggések feltárása céljából viszont a cím, szerző és oldalszám mellett jelöljük a szövegek folyóiratokbeli helyét is, s csak ahol nem az általunk kiadott (illetve kiadandó) Orpheus vagy Magyar Museum a forrás, ott közöljük magát a szöveget is. A Heliconi virágok kiadásra előkészített kéziratának tartalmát szintén feltárjuk, de eltekintünk a szövegek közlésétől, részben mert ez sokkal nagyobb mértékben függetlenedett a folyóiratoktól, részben pedig mert nyomtatásban nem látott napvilágot, így hatását nem fejthette ki.

A jelen kötet (és a következőleg kiadásra kerülő Magyar Museum) előkészítő munkálataiban részt vett a Debreceni Egyetem (akkor még KLTE) Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében működő textológiai műhely egyetemi hallgatókból álló egyik munkacsoportja is (Gyimesi Krisztina, Harsányi Ildikó, Makai Melinda, Sike Erika, Szabó Miklós Tibor). Szövegellenőrzést, szövegkritikai munkát végeztek, adatokat gyűjtöttek a szerzőkről és magyarázatokat készítettek; a jegyzetek írása során felhasználtam az általuk összeállított anyagot, lelkes munkájukért itt mondok köszönetet.

 A kötet latin nyelvű szövegeit János István, a német nyelvűeket Orosz Beáta fordította magyarra, a néhány francia részletet saját fordításban adjuk. Minden egyéb esetben feltüntetem a fordítót vagy a forrást, ahonnan a fordítást vettem. Borbély Szilárd a rendelkezésemre bocsátotta Földi János és Ráday Gedeon készülő kritikai kiadásának eddig elkészült jegyzeteit. Számos esetben vettem igénybe kollégáim segítségét (a borítók felkutatásának fentebb részletezett ügyén túl is), adatokat, tanácsokat kaptam Barta Jánostól, Bitskey Istvántól, Imre Mihálytól, Orosz Beátától, Papp Imrétől, Szép Beátától, Szilágyi Mártontól. A munka zárószakaszában pedig Szabó G. Zoltán lektori közreműködése, értékes kiegészítései, tanácsai gazdagították a kötetet. Mindnyájuknak nagyon köszönöm a segítséget.