HELICONI VIRÁGOK
1791 ESZTENDŐRE.
szedte Kazinczy Ferentz
Pozsonyban és Komáromban,
Wéber Simon Péter kőltségével, és betűivel.
HAZAFIÚI INTÉS. 1790.
3–4.
[Orpheus II. 1., I.]
Darvas Ferentz
HÁLÁADÁS,
az Ország Rendeihez, midőn Rák havának 11dikén,
1790. a’ Magyar nyelvet a’ Deák helyjébe állíták.
4–7.
[Orpheus II. 2., XVI.]
Pétzeli József
UGYAN-ARRA.
8–9.
[Orpheus II. 3., III.]
Versegi Ferentz
A’ MAGYAR VITÉZEKHEZ.
10–13.
[Orpheus II. 3., II.]
Virág Benedek
EGGY HAJÓRA.
O navis referent in mare te novi.
Debretzen Apr. 21 d. 1789.
14., 16.
[Magyar Museum I. 3., I.; Orpheus II. 3., VII.]
Kazinczy Ferentz
UGYAN-AZ. Székes-Fejérváratt, 1790.
15., 17.
[Orpheus II. 3., VIII.]
Virág Benedek
GYŐZEDELEM JÖVENDÖLÉS. 1788.
18–19.
[Orpheus II. 1., V.]
Dajka
ORCZYNAK HALALARA.
20–23.
Istápod el-dűlt; fényed el-óltatott;
Mársod ’s Apollód; leg-magyarabb Fiad;
Bíztod, reménységed; nagy ORCZYD,
Édes Hazám, el-aludt, ’s – örökre!
1Meg-hólt Jul. 28d. 1789.
Oh, szív-repesztő szózat! – Az értzes Ég
Vesztedre készűl: fegyverit élezi:
Meg-foszt azoktól, a’ kik eddig
Támagaták veszedelmes űgyed’. –
Áh, ORCZY! Népünk’ Nestora! hajdani
Főbb Ősseinknek tűköre! melly sebet
Ejtett azok’ szívén halálod,
Kiknek erek magyarabb ütést ád!
Eggy séllye, melly sok díszt nyele kebled el!
Ország- ’s Királyhoz tántorodatlan Hit,
Szíves Barátság, Fő Nemes Vér,
Bé vitetett hidegűlt öledbe!
’S hát a’ Magyar Nyelv? – Lelkemet ált’-verő
Kérdés! Atyáink’ ajka, mi fergeteg
Tép, ’s szaggat! – hát már a’ Magyar Nyelv?
Mit mivel illy Szeretője nélkűl? –
Im’! Nagyjainktól már el-hagyattatott:
A’ korts-fiaktól szám-ki-vetésbe ment:
Új köntös, és új nyelv erőt vesz’,
’S a’ le-vetett örököst ki-veszti.
Bajt érte vallyon már ki fog állani?
A’ lelkesítő példa ki-kőltözött:
Nem szól: nem hall: hűltt teste senyved
Eggy kis üreg’ fenekén ki-nyújtva!
Hogy tűrted Őtet Phoebe, le-romlani?
Hol vóltak hárfás Húgaid, a’ mikor
E’ nagy Magyart, e’ nagy Poétát
A’ vad halál ki-lövé közűlünk?
Már látom, a’ Ti szívetek is kemény
Bús Nemzetünkhez! – Most fakadoz vala
Nékünk is rég’ vártt borostyán;
’S ORCZYVAL egyszeriben el-hervadt!
El-ment, kinek nagy bő-kezűsége sok
Tollat segítvén, éjjeli nappali
Irásra gyúlasztá kezünket:
El-mene: ’s véle tüzünk el-alvék. –
El-ment! ’s hová ment? Elyziumba: hol
A’ fényes Erkőlts, ’s a’ Te javadra tett
Szorgalmatosság néki mindég
Zőld koszorút kötözend fejére.
Sergekbe vették régi nagy Ősei,
NÁDASDI, ZRÍNYI, BÁTHORI, HÚNYADI,
BATTYÁNYIVAL FORGÁTS, BERÉNYI,
PÁLFFY, ’s ezer tsuda-vóltt Vitézink.
Rév-partra jött már; és az Eget komor
Fátyolba rejtő mord szeleket, tüzek’
Húllásit, hab’ tornyokra nőttét
Állhatatos-mosolyogva nézi. –
Mit látok? (úgy van; most is előttem áll
Árnyéka) könnyel meg-telik a’ szeme,
Hallván, mi vóltál; ’s el-tekintvén,
Édes Hazám, mi vagy. – Oh Nemes szív!
Oh ritka Hívség! oh Szeretet! – ’S Te mit
Fogsz tenni példás érdemiért Neki?
Elmédbe méllyen rejtsd szerelmes
ORCZYDAT: éljen halála után is.
Rézen ki-metszett Képe, ’s arany-betű-
’S tzedrusra méltó Verse, forogjanak
(Ha még Magyar lessz e’ Világon)
Példa gyanánt Fiaid’ kezében.
Tégy végre márvány-oszlopot, és ezen
Igéket írd rá: Fő-Nemű, Hív Fiam,
Bajnok, Magyar, Bőlts, nagy Poétám,
ORCZY! Hazád neked ezt emelte.
Baróti Szabó Dávid
IMPROMPTÜ, VAYRA A’ HAB-TSILLAPITÓRA,
az Ország-HÁZÁBAN, 1790.
24.
[Orpheus II. 3., XII.]
Kazinczy
EGGY DIÓ-FÁRA.
25–26.
[Magyar Museum II. 1., IV.]
Baróti Szabó Dávid
A’ XVdik ZSÓLTÁR.
27–28.
[Magyar Museum I. 3., XIV.]
B. Id. Ráday Gedeon
Eggy HARAGOSHOZ.
28–31.
[Orpheus I. 1., XII.]
Döme Károl
A’ HADI-TÖRTÉNETEK ÍRÓIHOZ.
31–35.
Oh Hazánk örvendj! – El-oszolnak immár
Fellegid; búsúltt egeid derűlnek;
Hajnalid, látod, közelítnek: enyhűl
Mostoha sorsod!
Fénylenek széllyel ragyogó tünéssel
Tsillagid, mellyek jelek a’ jövendő
Régen ohajtott aranyos Napodnak –
Óh Haza örvendj!
Ám tekíntsél bár kebeledbe szélte,
Már nem olly Téged tapodó szülöttid –
Sem pedig fásúltt henye magzatidra
Fogsz ma találni,
Kik vitézséggel keresett feles, sok
Szép ditsőséged’ ’s anya nyelved’ ékét
Hervadásnak, sőt sanyarú teleknek
Dűlni eresszék!
Általok sőt még lehetel reményben
Hogy Magyar nyelvünk valahára szépűl;
’S a’ borostyán-ág’ arató Vitézink
Élnek örökre.
Nézd tsak el melly szent igyekezve fogják
Pártodat! nézd melly törekedve nyújtják
Fel-segítő kész karokat! tsak éledj
Őket ölelni!
Nintsenek bár olly akadály’ ’s tövissek,
Sem köves szirtok, vagy erős rakások,
Mellyeket példás Haza’ hív szerelmek
El ne veszessen.
Meg nem irtózván valamelly vitorlás
Gályaként, a’ melly sok ezer habok közt
Eggy sebes vágást közelít azon vártt
Partja’ ölébe.
Im fel-áldozzák Fiaid Te néked
Életek’, hólttok’, ’s az egész segédjek’;
Mint azon hajdan ragyogó, hatalmas
Spárta’ Vitézi,
Kik ditső szívvel veszedelmek’ értvén
Néked áldozták özönözve vérek’;
’S hamvakon már rég’ az örök ditsőség’
Temploma épűlt.
A’ nehézségek soha győzedelmet
Venni nem szoktak, tsak az eggy erőtlen
’S gyenge szíven; mert az erős előtt szint’
Futva oszolnak.
Illyen eggy példás deli hív Fiadnak
Zőld borostyánból koszorút kötözz ma!
A’ ditsőség, és Helicon’ Lakói
Füstöt eresztnek! –
Illy Hazájokról nemesűltt Fiaknak
Boldog éltét hogy sok ezer nyarakra
’S viszsza-kőltt Phoenix idejére nyujttsák
Isteni gond az!
A’ ki éltében, valamint azon Nap,
Mindenütt széllyel ragyog, és világít,
Boldogít mindent, ’s az egész Hazáját
Fényre vezérli:
Annak a’ bük-fák’ fiatal karéjján
Szép nevét ’s hírét magok ők ki-metszik
A’ szelíd Múzsák, ’s velek azt az égig
Nőni segítik!
’S végre a’ kívántt gyönyörű mezőkön
A’ hol a’ vígság az örök tavasszal
És azon példás szeretet virágzik,
Vészi lakását;
A’ kegyes szellők temető-kövét-is
Egyre tsókolják, ’s ditsőíti hamvát
A’ Kesergő Hóld’ szomorú világa
Hóltta után is. –
A’ Hazáról nyertt jeles Érdemekkel
Díszes embernek, helye tsillagok közt
Vólna bár úgy, hogy soha el ne veszne
Fényje szemünkből!!
Fehér György
BENTZÉHEZ.
35–37.
Édes Bentzém, te veled is
A’ szerentse játszadoz
A’ mint látom te szíved is
Bús homályban duzzadoz.
Hány, vét, zavar, próbán forgat;
Mit tehetünk? – tűrnünk kell.
Keservében szánk is jajgat –
Jobb napokat várnunk kell.
Tenger’ vizén futkározó
Habok úgy nem fáradnak;
Dagadtt Dunán áradozó
Tseppek sem úgy kínlódnak;
Mint az ember, kibe akad
Szerentsének agyara,
Vagy kit el-ér, és meg-ragad
Szarándokság vad kara.
Ne félj! homályt éjtszakára
Kűld-le egek’ Bírája,
De hajnal’ fel-hasadtára
Jön a’ napnak súgára.
Nézd! hogy önti mennyköveit
Dörgő villámlásival;
’S nem sokára bús szíveit
Éleszti virágival.
A’ mi voksunk sem lessz mindég
A’ bal karnak vetése:
El-fogy, ’s egyszer nem lessz elég
Reánk erőltetése.
Akkor bezzeg fel-virradnak
Meg-vídámúltt napjaink;
Édesdeden vígasztalnak
Boldoggá váltt óráink.
Csergics Simon
BÁRÓTZI SÁNDORHOZ.
37–38.
[Magyar Museum I. 2., XI.]
Batsányi
TISZTEL. BÉLIK JÓZSEF UR’ NEVE NAPJÁRA 1788.
39–45.
[Orpheus I. 3., VI.]
Döme Károl
A’ KERT.
45–50.
[Orpheus II. 3., X.]
Fehér György
KAZINCZYRA,
midőn Nyilas-havának 17-dikén 1789.
Pozsonból Kassa felé indúla.
51
Menj szaporán, Levelem, még itt fogod érni Kazinczyt;
Menj szaporán! ’s ha lehet, kerekit rontsd-öszve, vagy ollyan
Fergetegért esedezz az Egeknek, hogy el ne mehessen. – –
Gyenge vagy! esdekléseid is sükeretlenek: épek
A’ kerekek; kedvének az ég hízelkedik. – Indúl! –
Czenczi’ ölébe repűl – Győz hát itt Czenczi; te vesztesz. –
A’ lágy Ékesség, nézd, mint tud válni keménnyé!
Nem szán, mágnesként el-szívja Kazinczyt előlem:
Engemet itt hagyat, – áh! minek is jött? – itt hagyat engem!!
Mede Pál
KERESZTES BÁLINT Kedveséhez
TORNAI MARGITHOZ a’ szent Főldről.
52–58
[Orpheus I. 2., XVI.]
Kazinczy
AZ EL NE FELEJTS.
59
[Orpheus II. 2., III.]
Versegi
ENYIM JULISKA
60
[Orpheus I. 2., II.]
D. Főldi
MECHMET’ DALA.
Gróf Zrínyi Miklós’ Szigeti Veszedelmének III. Énekéből.
61–63
[Magyar Museum I. 4., XVIII.]
B. Ráday Gedeon
BÁTORODÁS az élet sebess repűlete ellen.
Alsó-Regmetz Rák 30d. 1788.
meg-igazítatott a’ Tokaji szüretben, Skorpio 24d. 1790.
64–65
[Magyar Museum I. 2., II.]
Kazinczy
SÁRI RÓZSÁM. Paraszt-Dal.
65–67
Sári-Rózsám hová mégy?
Állj-meg tsak eggy szóra!
De keservesen néztem
Szerdán az ajtóra,
Hogy gyanakodó Anyád
Be-zárta előttem,
Mikor alkonyodtakor
Előtted el-jöttem.
Észre-vette mindég-is
Azt a’ lopott mézet
Mellyet ajakod kőltsön
Ajkamra tetézett;
Azólta ha fel-szóval
Szólítlak is: Sára!
Ugyan szemesen vígyáz
Szemem’ járására.
Az Ördög is hozta-bé
Akkor a’ szobába,
Mikor tsókunk ’s szerelmünk
Indúla munkába:
Mert ha lettem vólna is
Hozzád tíz lépésre
Gyanút ragaszt az ollyan
Minden billenésre. –
Sári-Rózsám, ha szeretsz
Mit nem tennék érted!
Minap pedig, hogy szeretsz,
Titkon meg-ígérted,
Mikor rajtam ajakod
Akkorát tzuppantott
Hogy gyanúságba hozám
Amazt az agg-lantot.
Jöszte Rózsám! ha szeretsz
Dűlj-le a’ Subámra
Ketten vagyunk, senki sem
Vígyáz most a’ számra:
Nyalakodjunk! nintsen most
Modja a’ Banyának,
Hogy az orrát a’ téjbe
Verje a’ Matskának.
Horváth
A’ VERÉB.
67–68
[Orpheus I. 1., VIII.]
Aranka
LESBIÁHOZ
Catullusnak ötödik éneke szerint.
69
[Orpheus II. 1., XI.]
D. Főldi
UGYAN-AZ. szabadon.
Kassán, Skorpio-hav. 9d. 1788.
70
[Orpheus II. 1., XII.]
Kazinczy
LESBIÁHOZ.
Catullus után: Lesbia mi dicit semper male.
71
[Magyar Museum I. 4. III.]
Aranka
* * * HOZ
71
[Magyar Museum I. 4. III.]
Aranka
CHLORIS Jacobi után
72
[Magyar Museum I. 2., IV.]
Batsányi
JULISKA.
Catullus’ LXVII. Verse’ követésére.
73
[Magyar Museum I. 2., V.]
D. Főldi
A’ ROZSÁHOZ
Owerbeck után.
74–75
[Magyar Museum I. 3., III.]
Szabó László
GLYCERION WIELANDNAK DIOGENESÉBŐL.
75–77
[Orpheus I. 1., XIV.]
Szabó László
ÉDES AGGÓDÁS.
77–78
[Orpheus I. 3. XXI.]
Széphalmy
BÁCSMEGYEY MANTZIJÁNAK LAKADALMA UTÁN
79–81
[Magyar Museum I. 4., X.]
Horváth Ádám
A’ SÍRHALOM.
81–82
[Magyar Museum I. 2., VI.]
Szabó László
ETELE 1788.
83–84
[Orpheus I. 2., IV.]
Mede Pál
ETELKA 1788.
85–86
[Orpheus I. 2., V.]
Mede Pál
ANACREONNAK XIXd. DALA.
H gh meleina pinei
Kassán Skorpio-havának 2d. 1788.
87
[Magyar Museum I. 2., VII.]
Széphalmy
ANACREONNAK XXXIIId. DALA.
Su men Filh celidwn
Ér-Semjén, Biharban. Bika-havának 24d. 1789.
87–88
[Magyar Museum I. 4., IX.]
Széphalmy
ANACREONNAK XLVd. DALA.
O anhr o thV KuJhrhV
Alsó Regmetz. Szűz-havának 18d. 1789.
89–90
A’ Cytheréa férje
Lemnószi műhelyében
Atzél nyilat hasított
Kedvesse kis fiának.
Lép-mézbe mártogatta
Hegyét Cypris: de Ámor
A’ mézbe mérget öntött. –
’S ím’ a’ minap az ádáz
Márs vissza-tért az hartzról,
’S dárdája’ nagy nyelében
Kevélykedett, ’s az Ámor’
Könnyű nyilát nevette.
Mond’ Ámor: ez, emeld bár,
Elég nehéz karodnak! –
Le-nyúla érte Mávors;
’S Vénus nevetve nézé;
De tsak hamar lihegve
Szóllalt-meg a’ Had-Isten:
Ámor, nyilad nehéz, fogd! –
Tsak tartsd-meg, így felelt ez.
Széphalmy
ANACREONNAK XLVId. DALA
Calepou to mh Filhsai
Kassán. Hal-havának 4d. 1790.
90–91.
Nehéz dolog szeretni;
De nem szeretni szint az!
És még nehézbb ezeknél
Visszátlanúl szeretni!
Nem nézi Ámor a’ fő
Nemet, sem a’ szelídebb
Erkőltsöt, és az elmét;
Tsak pénzre nézet ő most!
O vesszen a’ ki a’ pénzt
Minden felett betsűlte!
Miatta nints se Testvér
Sem Szűle, sem Rokonság!
Had foly közöttök immár.
’S miatta – a’ mi rosszabb! –
Szerelmesink epednek.
Széphalmy
A’ SZERELEM TEKINTETE
Szegváriból.
91–92.
Nem tőlt é meg szerelemmel
Az az édes tekintet,
Mellyet el-jövetelemmel
Kedvesem reám vetett?
Érzi, látom, hogy érette
Szívem titkos tűzzel ég,
Gyötrelmem meg-érdeklette,
’S nints messze a’ kívántt vég.
Angyalok! ha sóhajtásom
Fel-juthat egetekhez,
Szánjátok-meg hánykódásom’,
’S vonjatok Kedvesemhez.
Epedező sóhajtással
Hadd valljam-meg, hogy égek,
’S ő eggy szép mosolyodással
Hadd iktasson közétek.
Széphalmy
SÓHAJTÁS.
Kassa körül. Mérték-havának 21d. 1789.
92–93.
[Orpheus I. 1., XVI.]
Kazinczy
A’ SZÉP SZEMEK.
Olaszból.
93.
[Orpheus II. 1., II.]
Dayka
A’ GYERMEK POÉTA.
Rozsnyón. Bak-havának 10d. 1789.
94–95
[Orpheus I. 3., XI.]
Kazinczy
DÁMON ÉS CHLOE.
95–96
[Magyar Museum I. 2., XX.]
Versegi
AZ EL–KÉSŐDÖTT LEÁNY.
Göntz, Ruszka, és Kassa közt.
Skorpio-hav. 8d. 1788.
96–97
[Orpheus II. 2., X.]
Kazinczy
A’ HÓLDHOZ.
98–99
[Magyar Museum I. 1., XI.]
Ányós Pál
AZ EST-HAJNALHOZ.
Kassán Skorpio-hav. 28d. 1787.
100
[Magyar Museum I. 1., II.]
Kazinczy
AZ IFJÚSÁG.
101–102
[Magyar Museum I. 3., II.]
Ányós Pál
MEDE PÁLNAK A’ BÁCSMEGYEY’ LEVELEIVEL.
Kassán. Víz-öntő-hav. 1jén 1790.
103–104
[Orpheus I. 3., XVIII.]
Kazinczy
SÓHAJTÁSOK. 1787.
104–106
Vesznem kell! – mást nints mit várnom!
Nem adatik kegyelem.
Éltem’ színét el kell zárnom:
Igy fizet a’ Szerelem! –
Vad Végezet! be hírtelen
Rohansz reám, és véletlen!
Tsak most nyíltam, már el-nyílok,
Mint a’ virág, – ’s ki-halok!
Rózsáimat ajakimról
Az irígy bú le-tépte,
Nyíltt színemet homlokomról
Alattomban el-tsípte,
Síma kedvem rántzba vonúlt,
Szívemre sok nehéz nyomúlt. –
Reszketnek gyenge inaim,
Tántorgatnak kínaim.
Minden, a’ ki lát, azt véli
Hogy le-bóldogabb vagyok:
De, mikor ő ezt ítéli,
Én – mind égek, mind fagyok,
Tűzzel, jéggel emésztődöm,
Ellenkezőkkel küszködöm! –
Ha már illyen lélek bóldog,
Ki lészen a’ nem-bóldog? –
Tsak én tudom, mert én érzem:
Bennem turkál a’ féreg.
Keservimben én edződem:
Engem rág a’ bú-méreg. – –
Dühödtt Parcák! mért kedveztek?
Kedvezvén kegyetlenkedtek! –
Vagy gyújtsátok-meg gyertyámat,
Vagy vegyétek hamvamat!
Torkig forrott bilintsekben
Ne hagyjatok szenvedni,
Szerentsétlen szerelmekben
Hűlni, fűlni, senyvedni!
Ne hagyjatok! – áh jöjjetek!
Nyúljon-ki reám kezetek! – –
De mit kérlek én títeket?
Úgy is érzem végemet.
Jó éjtszakát tehát néked
Óh álnok lelkű Világ!
Nem sokáig ápolt fészked
Engem vak Romlandóság!
Vég bútsúmat vészem tőled,
Ki-költözöm már belőled! –
El-áll nyelvem, – bé-űl szemem, –
Tsügged – minden – tetemem. –
Mede Pál
DORILIS.
107–108
[Magyar Museum I. 2., III.]
A. J.
UGYAN Ő.
108
[Magyar Museum I. 2., III.]
[A. J.]
FULVIA.
109
[Magyar Museum I. 2., III.]
A. J.
BRÚTUS.
109–110
[Orpheus I. 2., XI.]
Kazinczy
HÓLNAP.
110
[Orpheus I. 2., X.]
Kazinczy
CHAPEAU-BAS2Olvasd Sapó-ba szóról szóra tészen le-vett vagy fel nem tett süveget.
111
A.
Nézd ezt a’ Németet, mint megy’ süveg nélkűl.
B.
Jól teszi; a’ fedő üres tsupron nem űl.
Kazinczy
A’ Henye BIBLIOTHECARIUS.
111
[Orpheus I. 3., XII.]
Kazinczy
EGGY IVÓ a’ Feleségéhez.
112
Én tudom azt, nem te! hagyj békét Feleség!
Sok, sok: – de nem elég.
Kazinczy
Foglalat [név szerint, számozatlan lapokon: 113–117]
Foglalat [tartalom, számozatlan lapokon: 118–120]